Kreatívek


2021.ápr.24.
Írta: Kreatívek Szólj hozzá!

Lopott tollak - 22. fejezet

Egy hét telt el azóta, hogy Ábelt bilincsben vitték el a bölcsészkarról. Szonja újra a tanszéki irodában ült, nézegette a színes post iteket. Most csak olyasmiket látott a kék, zöld, rózsaszín papírokon, hogy „államvizsga-bizottság – pedagógiáról ki?”, meg „ÚNKP-szerződéseket aláíratni!”. A…

Tovább

Lopott tollak - 21. fejezet

Miután megkapta az engedélyt, Ábel belépett Nyíry irodájába. Szűk, zsúfolt tér fogadta, a falak mellett sorakozó polcok poros könyvszemeikkel barátságtalanul meredtek rá. Az ajtóval szemben, két könyvespolc közé szorítva Nyíry dolgozott rendetlen íróasztalánál, olvasólámpája mellett egy pohár…

Tovább

Lopott tollak - 20. fejezet

A lány lihegve futott végig a sötét folyosón, magában átkozva a könnyelműségét. Nem kell töltőre rakni a telefont, van rajta elég energia. Na, persze. Hát nem volt. Tudta, hogy a portán van telefon, csak el kell érnie. Minél hamarabb tudatnia kell a rendőrséggel, hogy mire jött rá. De a gyilkos is…

Tovább

Lopott tollak - 19. fejezet

Megyünk a folyosókon végig. Csoszogunk, kezeink fogják a falat, el ne vesszünk. Lenne inkább teljes sötétség, nyögjük. Nézünk ki az ablakokon, elmegyünk előttük. Süt be a hold, hunyorgunk, sziszegünk, nincsenek felhők, sietünk egy fal mögé bújni. Háttal nekidőlünk, gerincünket nyomják a csövek. Egy…

Tovább

Lopott tollak - 18. fejezet

- Igen? Ki az? - nézett fel a számítógépe képernyőjéről Szonja, Rita pedig csak ezután kopogott, megszokásból, tapintatból, de már teljesen értelmetlenül. - Szia. Csak én vagyok az - surrant be csendesen - Sejtettem, hogy még itt talállak.  - Igen - sóhajtotta az adminisztrátor. - Otthon sem járna…

Tovább

Lopott tollak - 17. fejezet

- Tudja, nekem mindig is gondjaim voltak a megélhetéssel - kezdte Rita. Nem azért, mert munkakerülő vagyok, nem. Szüleim fiatalkoromban meghaltak, feléltem a meghagyott vagyont. Diplomával elhelyezkedni nem tudtam, így mindig alkalmi munkákból éltem. Nem akarok harminchét évesen az utcára kerülni…

Tovább

Lopott tollak - 15. fejezet

Elemér hosszasan elidőzött Szonja irodája előtt, mielőtt kopogott volna. Többször is átolvasott minden kiírást az ajtón, meg mellette, a faliújságon, még az egészen régieket is. Úgy tanulmányozta őket, akár kutatómunkája legfontosabb forrásait, mégsem fogott fel belőlük semmit. Tüzetesen…

Tovább

Lopott tollak - 14. fejezet

Húzza fel a sliccét, csukott szem, szívja a fogát. Csak az arca és a keze látszik, sötét van. Tántorog, nem tud egyenesen megállni. Biztos részeg, de akkor hogyan kerül ide, nem értem. Nem baj, nem az én dolgom, csak figyelek, vigyázok rá. Bármit csinálna, közbeavatkozni úgyse tudnék, milyen védő…

Tovább

Lopott tollak - 12. fejezet

- Bocsánat! Nem tudtam, hogy telefonálsz - indult el Mária a párja felé, hogy szorosan átölelje. - Én…én nem - Elemér ellépett tőle, miközben a hajába túrva kerülte el a tekintetét. Mária körbenézett, és meglátta az epipent a kanapé párnái közé gurulva. Érezte, hogy hevesen kezd verni a szíve. -…

Tovább
süti beállítások módosítása