Kreatívek


2022.ápr.04.
Írta: Kreatívek Szólj hozzá!

Indextemető - Prológus

– Fanni! Figyeltél? – bökte oldalba Luca. – Mi? – A vizsgafeladat! – Mi van vele? – Hallottad egyáltalán?     Fanni átfuttatta az agyán, mi is történt az elmúlt másfél órában, és rájött, hogy semmire sem emlékszik. Még a kicsit zaccos, radnótis latte íze lötyögött a szájában. Valahogy még…

Tovább

Lopott tollak - 22. fejezet

Egy hét telt el azóta, hogy Ábelt bilincsben vitték el a bölcsészkarról. Szonja újra a tanszéki irodában ült, nézegette a színes post iteket. Most csak olyasmiket látott a kék, zöld, rózsaszín papírokon, hogy „államvizsga-bizottság – pedagógiáról ki?”, meg „ÚNKP-szerződéseket aláíratni!”. A…

Tovább

Lopott jelenetek - 20. fejezet

Szonja és Rita tanácstalanul ült az irodában. Nem akart összeállni az ügy. Hiába állítottak csapdást Kurucz Ábelnek, a fiú a jelek szerint ártatlan. Normális esetben felmerült volna, hogy egyszerűen kötél idegei vannak és ezért nem bukik le, de a fiún látványosan észrevehetőek voltak a szakdolgozat…

Tovább

Lopott tollak - 21. fejezet

Miután megkapta az engedélyt, Ábel belépett Nyíry irodájába. Szűk, zsúfolt tér fogadta, a falak mellett sorakozó polcok poros könyvszemeikkel barátságtalanul meredtek rá. Az ajtóval szemben, két könyvespolc közé szorítva Nyíry dolgozott rendetlen íróasztalánál, olvasólámpája mellett egy pohár…

Tovább

Lopott tollak - 20. fejezet

A lány lihegve futott végig a sötét folyosón, magában átkozva a könnyelműségét. Nem kell töltőre rakni a telefont, van rajta elég energia. Na, persze. Hát nem volt. Tudta, hogy a portán van telefon, csak el kell érnie. Minél hamarabb tudatnia kell a rendőrséggel, hogy mire jött rá. De a gyilkos is…

Tovább

Lopott tollak - 19. fejezet

Megyünk a folyosókon végig. Csoszogunk, kezeink fogják a falat, el ne vesszünk. Lenne inkább teljes sötétség, nyögjük. Nézünk ki az ablakokon, elmegyünk előttük. Süt be a hold, hunyorgunk, sziszegünk, nincsenek felhők, sietünk egy fal mögé bújni. Háttal nekidőlünk, gerincünket nyomják a csövek. Egy…

Tovább

Lopott jelenetek - 17. fejezet

Amikor váratlanul megcsikordult az ajtó, Koncz Zsolt főnyomozó riadtan lépett el Szonja asztala mellől. Tudta, hogy ha a munkája miatt ki is tudná magyarázni magát, nem illendő engedély nélkül belépni mások irodájába, különösen ilyen későn. Arra számított, hogy Szonjával, vagy talán a portással…

Tovább

Lopott tollak - 18. fejezet

- Igen? Ki az? - nézett fel a számítógépe képernyőjéről Szonja, Rita pedig csak ezután kopogott, megszokásból, tapintatból, de már teljesen értelmetlenül. - Szia. Csak én vagyok az - surrant be csendesen - Sejtettem, hogy még itt talállak.  - Igen - sóhajtotta az adminisztrátor. - Otthon sem járna…

Tovább

Lopott tollak - 17. fejezet

- Tudja, nekem mindig is gondjaim voltak a megélhetéssel - kezdte Rita. Nem azért, mert munkakerülő vagyok, nem. Szüleim fiatalkoromban meghaltak, feléltem a meghagyott vagyont. Diplomával elhelyezkedni nem tudtam, így mindig alkalmi munkákból éltem. Nem akarok harminchét évesen az utcára kerülni…

Tovább

Lopott tollak - 15. fejezet

Elemér hosszasan elidőzött Szonja irodája előtt, mielőtt kopogott volna. Többször is átolvasott minden kiírást az ajtón, meg mellette, a faliújságon, még az egészen régieket is. Úgy tanulmányozta őket, akár kutatómunkája legfontosabb forrásait, mégsem fogott fel belőlük semmit. Tüzetesen…

Tovább
süti beállítások módosítása