Kreatívek


2021.ápr.01.
Írta: Kreatívek Szólj hozzá!

Lopott tollak - 12. fejezet

Mária gyanakodva nézte Elemért, aki remegve állt a telefon mellett. Rosszat sejtve megköszörülte a torkát, jelezve a férfinak, hogy ő is otthon van. A hangra Elemér összerezzent, majd zavartan köszönt: - Szia, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megjössz. - Minden rendben? - Semmi sincs rendben –…

Tovább

Lopott tollak - 11. fejezet

Szörnyen hideg volt a dékán irodájában, hiába volt elvileg tavasz. Bár az is igaz, hogy Mária folyamatosan hidegnek érezte a levegőt, amióta József elment. Még most is alig tudta felfogni, hogy mi történt. Nem volt jó érzés bemenni az egyetemre. Minden egyes sarok a férjét juttatta az eszébe. Az…

Tovább

Lopott tollak - 10. fejezet

Mész, nézed az ablakokat, az ajtót. Az ég, hiába van éjszaka, közel sincs a feketéhez. Csoszogsz végig, olyan útvonalat szabsz, amit csak ritkán használnak, ne botolj bele senkibe. Se ismeretlen, se ismerős. Nem cél a rejtőzködés, megbeszélted magaddal, nem kell félj, nem kell félj, ismételgeted.…

Tovább

Lopott tollak - 9. fejezet

Szonja és dr. Nyíry elindultak a könyvtár felé, a friss levegő erőszakosan préselte be magát tüdejükbe, és a szél fúvós zenekarként kísérte az esernyőn kopogó eső pergődobját. Nem dideregtek, a hőmérséklet éppen kellemesen volt hűvös, csak annyira, hogy Szonja agysejtjeire úgy hasson, mint a reggeli…

Tovább

Lopott tollak - 7. fejezet

- Szia, Feri! – köszönt Rita a portásnak, aki éppen néhány talált tárgyat tett ki a porta ablakába. - Szervusz, drága Rita! Miben lehetek ma a szolgálatodra? Rita egy pillanatra elgondolkodott, hogy mióta beszél így a régi barátja, de aztán rájött, hogy sokkal fontosabb dolog miatt érkezett, így…

Tovább

Lopott tollak - 6. fejezet

Felhúzom a sliccem. Reménykedem, hogy nem csípem oda, behunyom a szememet. Kinyitom, nem számít semmit, éjszaka van. A sötétség kék, és bele lehet látni bármit. Nincs igaza, aki azt mondja, fekete. Nem látok bele semmit, nincs ott semmi, egyedül vagyok, ezt erősítgetem magamban. Erre kell gondolni.…

Tovább

Lopott tollak - 5. fejezet

Rita a csaphoz sétált, belenézett a tükörbe, és megeresztette a hideg vizet. Négyet–ötöt kortyolt, megmosta az arcát és megtörülközött. Egy mély lélegzetet vett. Legalább nem hagyják magára ebben az állapotban. Itt fontos valakinek az ő sorsa is! – gondolta, és kilépett a folyosóra. Szonja már ki…

Tovább

Lopott tollak - 4. fejezet

- A szokásos napi teendőimet végeztem; felmostam a folyosót, szellőztettem, kiürítettem a szeméttárolókat, takarítottam a termeket – Rita tudta, hogy kis csúsztatás volt ez, de azt mégsem mondhatta, hogy az előző egyetemi gyilkosságról készülő krimijéhez számolta a folyosó hosszát. – Aztán…

Tovább

Lopott tollak - 3. fejezet

- Ne haragudjon, professzor úr, ha zavarom, de… A hivatalsegédet sokkolta a látvány, kellett pár másodperc, mire felfogta, amit lát. Amint tudatosult benne a helyzet, az asztalra borult férfihoz ugrott, és miközben folyamatosan szólongatta. Próbálta kitapintani a pulzusát. Mivel nem érzett…

Tovább
süti beállítások módosítása