„Minden péntek csendesebb, mint egy héttel előtte.” ̶ elmélkedett Béla, miközben lépteinek csoszogó hangja egészen a Radnóti Kávézóig visszhangzott. Új nap, de a BTK-n ebből csak annyit tapasztalhat, hogy az ablakok jobban megvilágítják a teret. Ha komponálna a halálnak egy zenét, azt…
Réka vagyok, kérlek, hagyj üzenetet.
Évi fejében újra és újra elindult a lány hangja, egyre gyorsabban követték egymást a szavak, a végén már majdnem felcserélték a helyüket. Vidám hangon üzentek a hívó félnek, a megszokott robot hangja helyett. Tizenkét telefonhívás, ennyit mutatott Laci…
Évi mindenáron el akart tűnni Szabolcs elől, kettesével szedve a lépcsőfokokat rohant le a harmadikról, futott volna be a mindig menedéket nyújtó tanszéki irodába, és csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy a másodikon valaki térdel a közösségi könyvespolc előtt. Sipos Béla volt, Évi…
Szonja ujjait a meleg papírpohárra kulcsolva lépett ki a Radnóti Kávézó udvarra néző ajtaján. Igyekezett mereven előre, a boltívre fókuszálni, de képtelen volt egyetlen pillantás nélkül tovább ácsorogni. A helyszínelés nyomai már régen eltűntek a makacsul zuhogó hó alatt. Mintha még az…
Egy hónappal később...
...
A Magyar Irodalmi Tanszék második emeleti folyosóján apró léptek sűrű kopogása visszhangzott, de Juhász Gyula másfélszeres életnagyságú, festett gipszből készült fülein kívül más befogadóra nem talált. Alig múlt hét óra, a Nap sugarai még szórtan hatoltak be a vékony…