- Tudja, nekem mindig is gondjaim voltak a megélhetéssel - kezdte Rita. Nem azért, mert munkakerülő vagyok, nem. Szüleim fiatalkoromban meghaltak, feléltem a meghagyott vagyont. Diplomával elhelyezkedni nem tudtam, így mindig alkalmi munkákból éltem. Nem akarok harminchét évesen az utcára kerülni…

Elemér hosszasan elidőzött Szonja irodája előtt, mielőtt kopogott volna. Többször is átolvasott minden kiírást az ajtón, meg mellette, a faliújságon, még az egészen régieket is. Úgy tanulmányozta őket, akár kutatómunkája legfontosabb forrásait, mégsem fogott fel belőlük semmit. Tüzetesen…

Húzza fel a sliccét, csukott szem, szívja a fogát. Csak az arca és a keze látszik, sötét van. Tántorog, nem tud egyenesen megállni. Biztos részeg, de akkor hogyan kerül ide, nem értem. Nem baj, nem az én dolgom, csak figyelek, vigyázok rá. Bármit csinálna, közbeavatkozni úgyse tudnék, milyen védő…

- Ugye, nem te ölted meg? - kérdezte meg Elemér újra. Mária teljesen ledöbbent. - Ezt te sem gondolhatod komolyan, Elemér! Minek tartasz te engem? - De hiszen ott volt az epipen a zsebedben! Józsefnél azonban nem volt, mindig magánál tartotta, de most az egyszer nem volt nála. Tudom, hogy…

- Bocsánat! Nem tudtam, hogy telefonálsz - indult el Mária a párja felé, hogy szorosan átölelje. - Én…én nem - Elemér ellépett tőle, miközben a hajába túrva kerülte el a tekintetét. Mária körbenézett, és meglátta az epipent a kanapé párnái közé gurulva. Érezte, hogy hevesen kezd verni a szíve. -…

Mária gyanakodva nézte Elemért, aki remegve állt a telefon mellett. Rosszat sejtve megköszörülte a torkát, jelezve a férfinak, hogy ő is otthon van. A hangra Elemér összerezzent, majd zavartan köszönt: - Szia, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megjössz. - Minden rendben? - Semmi sincs rendben –…

Szörnyen hideg volt a dékán irodájában, hiába volt elvileg tavasz. Bár az is igaz, hogy Mária folyamatosan hidegnek érezte a levegőt, amióta József elment. Még most is alig tudta felfogni, hogy mi történt. Nem volt jó érzés bemenni az egyetemre. Minden egyes sarok a férjét juttatta az eszébe. Az…

Mész, nézed az ablakokat, az ajtót. Az ég, hiába van éjszaka, közel sincs a feketéhez. Csoszogsz végig, olyan útvonalat szabsz, amit csak ritkán használnak, ne botolj bele senkibe. Se ismeretlen, se ismerős. Nem cél a rejtőzködés, megbeszélted magaddal, nem kell félj, nem kell félj, ismételgeted.…

A szél kellemetlenül fújt aznap. Szonja szinte már bánta, hogy magával vitte az esernyőt. Az a pár csepp eső nem árt meg senkinek, viszont a szél többször majdnem kikapta kezéből az ernyőt. Még a végén nem Miss Marple lesz belőle, hanem Mary Poppins. Egy darabig szótlanul sétáltak a könyvtár felé,…

Szonja és dr. Nyíry elindultak a könyvtár felé, a friss levegő erőszakosan préselte be magát tüdejükbe, és a szél fúvós zenekarként kísérte az esernyőn kopogó eső pergődobját. Nem dideregtek, a hőmérséklet éppen kellemesen volt hűvös, csak annyira, hogy Szonja agysejtjeire úgy hasson, mint a reggeli…