- Hogy ma reggel? Nem, teljesen megértem. Persze, ott leszek. Köszönöm! Viszonthallásra! Rita letette a telefont. Az állatorvos hívta, átrakták az időpontját reggelre, mert délután a doktornak sürgős teendője akadt. Valami szülői értekezlet, amit a volt felesége eddig “elfelejtett” megemlíteni.…

- Szia, Feri! – köszönt Rita a portásnak, aki éppen néhány talált tárgyat tett ki a porta ablakába. - Szervusz, drága Rita! Miben lehetek ma a szolgálatodra? Rita egy pillanatra elgondolkodott, hogy mióta beszél így a régi barátja, de aztán rájött, hogy sokkal fontosabb dolog miatt érkezett, így…

Felhúzom a sliccem. Reménykedem, hogy nem csípem oda, behunyom a szememet. Kinyitom, nem számít semmit, éjszaka van. A sötétség kék, és bele lehet látni bármit. Nincs igaza, aki azt mondja, fekete. Nem látok bele semmit, nincs ott semmi, egyedül vagyok, ezt erősítgetem magamban. Erre kell gondolni.…

Rita a csaphoz sétált, belenézett a tükörbe, és megeresztette a hideg vizet. Négyet–ötöt kortyolt, megmosta az arcát és megtörülközött. Egy mély lélegzetet vett. Legalább nem hagyják magára ebben az állapotban. Itt fontos valakinek az ő sorsa is! – gondolta, és kilépett a folyosóra. Szonja már ki…

- A szokásos napi teendőimet végeztem; felmostam a folyosót, szellőztettem, kiürítettem a szeméttárolókat, takarítottam a termeket – Rita tudta, hogy kis csúsztatás volt ez, de azt mégsem mondhatta, hogy az előző egyetemi gyilkosságról készülő krimijéhez számolta a folyosó hosszát. – Aztán…

- Elnézést professzor nem akartam za….-kezdte Rita, ahogy óvatosan belépett a szobába de meglepetésében felsikoltott. Nem Zilahi professzort találta a szobában. Az íróasztal előtti székhez egy fiatal lány volt kötözve. Kétségbeesetten próbált szabadulni a béklyóiból, de nyaktól lefelé meg se bírt…

- Ne haragudjon, professzor úr, ha zavarom, de… A hivatalsegédet sokkolta a látvány, kellett pár másodperc, mire felfogta, amit lát. Amint tudatosult benne a helyzet, az asztalra borult férfihoz ugrott, és miközben folyamatosan szólongatta. Próbálta kitapintani a pulzusát. Mivel nem érzett…

- Az ellopott kézirat ügyében vagyok itt – mondta az őrmester, ahogy leült a neki felkínált székre. – Nem bánja, ha felteszek néhány kérdést? - Csak nyugodtan, ez a dolga – felelte Szonja készségesen. – Állok rendelkezésére. Bár be kell valljam, hogy némileg furcsállom a dolgot. A rendőrség már…

„Szegeden mindig fúj a szél”, gondolta Malancsik Rita, a BTK épülete felé igyekezve. Borongós reggel volt, ilyenkor az embernek még az ágyból sincs kedve kikelni. Néha a mozdulat is fájdalmas. Rita szorgalmas nő volt, a munkáját is odaadással végezte. Hivatalsegédként, bármennyire jól is hangzott a…

Tavaly ilyenkor még fogalmunk sem volt, hol van Vuhan. Hogy milyen maszkban beszélgetni, képernyőn tanítani, egy üres szobában felvenni évfolyamelőadásokat – azt viszont már tudtuk, hogy milyen közösen gondolkozni egy krimin. Minden megváltozott azóta körülöttünk, amióta belekezdtünk a Kreatív írás…