- Szia, Feri! – köszönt Rita a portásnak, aki éppen néhány talált tárgyat tett ki a porta ablakába.

- Szervusz, drága Rita! Miben lehetek ma a szolgálatodra?

Rita egy pillanatra elgondolkodott, hogy mióta beszél így a régi barátja, de aztán rájött, hogy sokkal fontosabb dolog miatt érkezett, így megpróbálta arra irányítani a szót.

- Tudod, amióta többet kell bent lennem, nagyon unatkozom, mert nincs túl sok feladatom.

- Talán azt szeretnéd, hogy adjak át a portási kötelezettségeimből? – nevetett Feri.

- Jaj, dehogy! – kacagta el magát Rita is, aztán csevegő hangot magára erőltetve folytatta – Nem, csak Nyíry tanár úr nem olyan régen megkért, hogy segítsek rendet tenni az irodájában, de teljesen elfelejtettem. Ma megint szólt, és mondta, hogy ha nem lesz bent, nyugodtan menjek be, és csináljam meg. Azt terveztem, hogy mielőtt hazaindul, elkérem tőle a kulcsokat, de mire észbekaptam, már nem volt bent, és be van zárva az iroda. Esetleg ide tudnád adni a kulcsait?

A megnyerőnek szánt mosoly igen erőltetettre sikerült, és ezt Feri is észrevette.

- Minden rendben veled? Kicsit nyugtalannak tűnsz.

- Persze, minden rendben! – a nő kissé elbizonytalanodott, hangja egy pillanatra megremegett. Ki kellett találnia valamit, hiszen senkinek nem mondhatta el, hogy valójában nyomozni megy Nyíry Elemér irodájába.  Gyorsan valami olyat talált ki, ami többé-kevésbé még igaz is volt. 

- Tudod, a macskám kicsit megbetegedett. Nem igazán akar enni és a szőre sem olyan szép fényes, mint volt. Folyton ő jár a fejemben, azért vagyok ilyen. Délután viszem az állatorvoshoz, de most is nagyon aggódom érte, és szeretném kicsit elterelni a gondolataimat. Ezért is akarom igazából most megcsinálni a rendrakást, nem is azért, mert a tanár úr emlékeztetett rá.

- Szegénykém! – mondta halkan Feri, és mielőtt odaadta volna a kulcsot, együttérzően megölelte Ritát.

***

Rita kezei annyira remegtek, hogy alig talált a kulccsal a zárba. Mi lesz, ha valaki véletlenül meglátja? Feri is majdnem átlátott rajta, pedig őt már évek óta jól ismeri és jóban is vannak. Ráadásul, ha most meglátja valaki, és azt mondja, takarítani jött, a tisztítószerek hiánya elég gyanús lehet. Legalább pár dolgot magával kellett volna hoznia. Amint elfordult a kulcs a zárban, megkönnyebbülve, gyorsan ugrott a kis helyiségbe. Végre – gondolta magában.

Az ablakon nem jött be elég fény, mert esőre állt az idő és sötét felhők takarták az eget. Lámpát kapcsolt és kutakodni kezdett. Nem tudta, pontosan mit is keres, de minden fiókot, szekrényt, polcot és asztalt alaposan átnézett. Mindenhol könyvek, beadott dolgozatok és nyelvészeti vagy irodalmi cikkek hevertek, rendezett összevisszaságban. Az egyik fiók alaposan beragadt, Rita alig tudta kihúzni; két perc ráncigálás után adta csak meg magát. Az újabb feleslegesnek tűnő papírhalom alatt egy fénykép lapult Nyíry tanár úrról és egy nőről, akit Rita nem ismert, bár nagyon gyanús volt neki, hogy már látta valahol. Úgy gondolta, talán előrelépés lehet az ügyben, de elvinni semmiképp nem akarta, mert az biztosan feltűnne a kép tulajdonosának. Előhúzta a telefonját, lefotózta a képet, majd visszatette a helyére, és betolta a fiókot. Miközben tovább kutakodott, kopogtak az ajtón. Mozdulatlanul megállt, mert a kopogás megismétlődött még két alkalommal. Mikor távolodó lépteket hallott, rájött, hogy jobb volna sietni, mert az óráknak mindjárt vége, és nagyobb a lebukás veszélye, ha sokan vannak a folyosón. A telefonja szerint csupán öt perc volt hátra, hogy a hallgatók kiszabaduljanak a termekből, ezért minél hamarabb ki kellene mennie. Eszébe jutott, hogy talán nem vett észre valamit, ami Szonjának feltűnhet, ezért gyorsan még körbefotózta a szobát. Az ajtó felé fordulás közben vette ki a zsebéből a kulcsokat, de túl nagy volt a lendület és nekiütközött az álló fogasnak, ami nagyot csattant volna a padlón, ha Rita reflexei nem lennének ilyen jók, és nem kapta volna el a rajta lógó esőkabátnál fogva. Mikor visszaállította a helyére és végighúzta a kezét a kabáton, hogy megigazítsa, valami hengeres, hosszú tárgyat tapintott ki. Mivel vastagabb volt egy tollnál, Ritán erőt vett a kíváncsiság, és a pulóvere ujjába visszahúzott kézzel kivette azt a valamit a kabát zsebéből. Epipen – olvasta.

- Epipen, epipen – ízlelgette a szót kicsit hangosabban, mert tudta, hogy valahol hallotta már. – Epipen! Hát persze, Szonja mesélt róla, hogy Zilahi-Nagynak ez kellett volna, hogy az anafilaxiás sokkot túlélhesse.

Miután ezt is lefotózta gyorsan, izgatottan visszatette a helyére, majd kinyitotta az ajtót. Szétnézett, és mivel senkit nem látott a folyosón, gyorsan kilépett, és újra elforgatta a kulcsot a zárban. Legszívesebben rohant volna beszámolni Szonjának a fejleményekről, de előbb vissza kellett vinnie a kulcsot Ferinek, nehogy véletlenül elfelejtse visszaadni. Annyira izgatott volt, hogy alig tudott nyugalmat erőltetni magára, amíg leért a portára. Feri megjegyezte, mennyivel jobb kedvűnek tűnik a rendrakás után, aztán kérdezni akart a macskáról, de Rita rövidre zárta a beszélgetést azzal, hogy fent hagyott valamit a takarítókocsin, amiért most azonnal el kell rohannia, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat visszarohant a tanszéki folyosóra. Erőteljesen kopogott az ajtón, semmi válasz, meg is próbált benyitni, közben egyre türelmetlenebbül toporgott, de bármennyire izgatott volt, csak felfogta, hogy Szonja nincs az irodájában. Odalépett a közösségi könyvespolchoz és a címeket kezdte olvasgatni, szokta figyelni, melyik könyv nem tűnik el hónapokig sem, most épp Gulácsy Irén regényét sajnálta meg, szegény, már hetek óta nem kell senkinek. Fel is merült benne, hogy hazaviszi, amikor a szeme sarkából egy szürke felsőt és hosszú, barna copfot pillantott meg.

- Szonja! Szonja!

Szinte kiabált a tanszéki adminisztrátor után, aki rémülten fordult vissza.

- Atyaég, mi a baj? Mi történt?

- Baj nincs, de fontos dolgokról akarok veled beszélni! – a szemei szinte csillogtak izgatottságában.

- Találtál valamit? – kérdezte Szonja, miután becsukta maguk mögött a tanszéki iroda ajtaját.

- De még mit!

Kép forrása: <a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>