- Elnézést professzor nem akartam za….-kezdte Rita, ahogy óvatosan belépett a szobába de meglepetésében felsikoltott.

Nem Zilahi professzort találta a szobában. Az íróasztal előtti székhez egy fiatal lány volt kötözve. Kétségbeesetten próbált szabadulni a béklyóiból, de nyaktól lefelé meg se bírt mozdulni. Zihálva próbált levegőhöz jutni az orrán és segítségért kiáltani, de a száját betapasztó ragasztószalagtól csak halk nyögésre és szuszogásra futotta. Jobbra-balra dobálta a fejét, hogy kisöpörje arcából a vergődés közben szemébe hulló haját.
Rita összeszedte a lélekjelenlétét és a lányhoz rohant. Remegő kézzel lehúzta ajkairól a ragasztószalagot, majd kivette a szájából a beletömött harisnyát.

- Minden rendben? Mi történt? Ki támadott meg?

Csak úgy záporoztak belőle a kérdések a levegő után kapkodó Mei Ling felé, aki kiabálva magyarázni is kezdte, hogy mi történt. Rita viszont egy kukkot se értett belőle, mert szegény lány a sokk hatására elfelejtett mindent, amit magyarul tud és végig kínaiul beszélt. A hivatali segéd oldozni kezdte a lány lábán a köteleket, majd észbe kapott és inkább a csuklója után nyúlt. Ha Mei Ling kezei felszabadulnak, akkor ketten tudnak dolgozni. Mire a zajra befutott Szonja, a lány már a nyálas harisnyát húzta vissza a lábára kissé fintorogva.

- Rita, mi történt?

- Jaj, Szonja de jó, hogy itt vagy! – Futott hozzá Rita. – Fogalmam sincs mi ez az egész. Én csak meg akartam nézni, hogy miért nincs rendesen becsukva Zilahi professzor ajtaja, és ő meg csak itt volt..az.. az egyik székhez kötözve – mutatott a lányra mindkét kezével.

- Legalább nem megint egy hulla. Nem látta ki támadta meg?

- Gőzöm sincs – vonta meg am vállát a hivatali segéd. – Én nem tudok japánul.

- Nem baj, kiderítjük – bólintott Szonja. – Hozz egy kávét, aztán hívd a rendőrséget.

- Rendben – Rita indult is, de Szonja megállította.

- Tudod mit? Inkább egy teát hozz! Igen, azt hiszem ez jobb lesz.

Szonja elgondolkozva nézte a lányt. Két órával ezelőtt még együtt ültek a tanszéki irodában. Amikor végre megjött a tolmács, hamar el tudták hárítani Mei Ling problémáját a Neptunnal. De az sokkal fontosabb volt, amiről utána beszéltek. A lány mesélte, hogy őt is foglalkoztatta a kézirat eltűnésének az esete. Váltig állította, hogy nyomra akadt. Nem mondott nevet, de azt mondta, sejtette, ki áll a lopások mögött. Szonja nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy valaki kihallgatta a beszélgetést. Azért támadta meg Mei Linget, hogy elhallgattassa. Talán azért nem ölte meg, mert nem volt mivel és azt remélte, hogy itt senki se találja meg. Ha így van, óriási szerencse, hogy Rita ért oda hamarabb. Ennél már csak akkor lett volna szerencsésebb, ha a tolmács tovább késik. Akkor talán sor se kerül a beszélgetésre.

Kép forrása: <a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>