Felhúzom a sliccem. Reménykedem, hogy nem csípem oda, behunyom a szememet. Kinyitom, nem számít semmit, éjszaka van. A sötétség kék, és bele lehet látni bármit. Nincs igaza, aki azt mondja, fekete. Nem látok bele semmit, nincs ott semmi, egyedül vagyok, ezt erősítgetem magamban. Erre kell gondolni.…

Rita a csaphoz sétált, belenézett a tükörbe, és megeresztette a hideg vizet. Négyet–ötöt kortyolt, megmosta az arcát és megtörülközött. Egy mély lélegzetet vett. Legalább nem hagyják magára ebben az állapotban. Itt fontos valakinek az ő sorsa is! – gondolta, és kilépett a folyosóra. Szonja már ki…

- A szokásos napi teendőimet végeztem; felmostam a folyosót, szellőztettem, kiürítettem a szeméttárolókat, takarítottam a termeket – Rita tudta, hogy kis csúsztatás volt ez, de azt mégsem mondhatta, hogy az előző egyetemi gyilkosságról készülő krimijéhez számolta a folyosó hosszát. – Aztán…

- Elnézést professzor nem akartam za….-kezdte Rita, ahogy óvatosan belépett a szobába de meglepetésében felsikoltott. Nem Zilahi professzort találta a szobában. Az íróasztal előtti székhez egy fiatal lány volt kötözve. Kétségbeesetten próbált szabadulni a béklyóiból, de nyaktól lefelé meg se bírt…

- Ne haragudjon, professzor úr, ha zavarom, de… A hivatalsegédet sokkolta a látvány, kellett pár másodperc, mire felfogta, amit lát. Amint tudatosult benne a helyzet, az asztalra borult férfihoz ugrott, és miközben folyamatosan szólongatta. Próbálta kitapintani a pulzusát. Mivel nem érzett…

- Az ellopott kézirat ügyében vagyok itt – mondta az őrmester, ahogy leült a neki felkínált székre. – Nem bánja, ha felteszek néhány kérdést? - Csak nyugodtan, ez a dolga – felelte Szonja készségesen. – Állok rendelkezésére. Bár be kell valljam, hogy némileg furcsállom a dolgot. A rendőrség már…

„Szegeden mindig fúj a szél”, gondolta Malancsik Rita, a BTK épülete felé igyekezve. Borongós reggel volt, ilyenkor az embernek még az ágyból sincs kedve kikelni. Néha a mozdulat is fájdalmas. Rita szorgalmas nő volt, a munkáját is odaadással végezte. Hivatalsegédként, bármennyire jól is hangzott a…

Idegesen szürcsölte a kávéját. Már ha kávénak lehet nevezni azt a műanyag löttyöt, ami a kezét és a torkát melegítette. Igyekezett fél kézzel összébb húzni magán a kabátot. Nem akart itt lenni. Ezen a helyen, ebben a hidegben, ilyen későn. De muszáj volt, mert az alternatívát még ennyire se…

Tavaly ilyenkor még fogalmunk sem volt, hol van Vuhan. Hogy milyen maszkban beszélgetni, képernyőn tanítani, egy üres szobában felvenni évfolyamelőadásokat – azt viszont már tudtuk, hogy milyen közösen gondolkozni egy krimin. Minden megváltozott azóta körülöttünk, amióta belekezdtünk a Kreatív írás…

Múlt hét szerdán a végéhez érkezett az egyetemi krimi. Ahogy felkerült a 13. rész is, kiderült végre a gyilkos személye és az indítékai is. Erről, a megjelenített bölcsészkari helyszínekről és az eddigi bűnügyi olvasmányélményeiről kérdeztük Szajbély Mihályt, az SZTE BTK Kommunikáció-és…