Idegesen szürcsölte a kávéját. Már ha kávénak lehet nevezni azt a műanyag löttyöt, ami a kezét és a torkát melegítette. Igyekezett fél kézzel összébb húzni magán a kabátot. Nem akart itt lenni. Ezen a helyen, ebben a hidegben, ilyen későn. De muszáj volt, mert az alternatívát még ennyire se akarta.

Mindig felkapta a fejét, ha lépéseket hallott, de csak egyszerű járókelők érkeztek az utca két vége felől. Egyikük sem az ő üzlettársa. Kezdte elveszíteni a türelmét. Az eldobható kávéspohár fala megrepedt, ahogy a keze önkéntelenül próbált ökölbe szorulni. Erőt vett magán, hogy ne roppantsa szét.

Koncentrálásából egy kaján hang zavarta meg.

- Hűha! Hamarabb érkezem a találkozóra, mint megbeszéltük, de te már itt vagy. Csak nem vagy ideges?

Felnézve egy ismerős kabátot látott maga előtt, fölötte meg egy cigarettafüstből álló labdát, ami jótékony homályba burkolta üzlettársa arcát. Mindig bagózott, amikor csak tehette, és nemigen akadt alkalom, amikor nem tehette meg.

- A többiek nem ezt mondták rólad – tért üzlettársa rögtön a lényegre köszönés nélkül. – Már lassan egy hónap telt el, de még nem láttam tőled semmit.

- Ez nem megy olyan könnyen, öcsi – felelte a másik, és kínosan ügyelt rá, hogy az arcába fújja a füstöt. – Ha könnyű lenne, te magad csináltad volna, felteszem. De neked én kellek. Viszont van más feladatom is. És a fizetős melók elsőbbséget élveznek.

- Ez is fizetős meló, vagy talán elfelejtetted? – kidobta a már üres kávéspoharat, és összehúzott szemöldökkel figyelte az üzlettársát.

- Tényleg? Akkor hol a pénz? – nézett a zsebébe a másik, majd színpadiasan meglepődött. – Itt nincs. Hol lehet? Talán a füled mögött van?

- Fejezd be a baromkodást – kiáltott rá idegesen és félrecsapta a füle felé induló kezet. – Nem ezért fizetlek.

- Nem fizetsz. Pont erről beszélek. Ha nem látok pénzt, maximum egy munkacímet láthatsz az egész projektből. De ezt már az elején megmondtam. Nem kellene meglepődnöd.

- És miért fizessek a semmiért? Honnan tudjam, hogy nem versz át?

- Na, lassan a testtel – emelte fel a hangját most először az üzlettársa. Önmagához képest szokatlanul komoly volt. – Itt te vagy az, aki mással végeztet el olyasmit, amit neki kellene. Én csak betöltök egy piaci rést.

- De ha megtudnák, hogy mit csinálsz, akkor megütnéd a bokádat.

- Igen, te meg mehetnél a haverjaidhoz. Ja, hogy azok nincsenek? Te ne akarj fenyegetőzni, mert egyrészt rám vagy utalva, másrészt az időben fizető kuncsaftokból befolyt annyi, hogy simán rád küldhetném a jakuzát.

- Ha kinyír a jakuza, ugrott a pénzed. De tudod mit, hogy lásd, kivel van dolgod. Amint hazaérek, kapsz egy kis előleget.

- Egy kicsit? – vonta fel a szemöldökét az üzlettársa. – Inkább sokat. Kérem a felét.

- Szó sem lehet róla. Előre húszezret fizetek. Csak hogy kezdj el dolgozni. Majd, ha kész vagy, akkor kapsz százötvenet.

- Látod, megy ez – veregette meg a vállát a másik. Eldobta a cigarettát, majd rögtön rá is gyújtott egy következőre. – Kísérj el egy darabon! Ha már kimozdultam, akkor veszek ezt-azt.

- És az miért lenne érdekes nekem?

- Egyrészt, mert megkértelek rá, és nem akarsz felhúzni. Másrészt megmutatom, hogy hogyan élnek azok, akik nem szarnak a feladataikra. Na, gyere, nem halsz bele.

Kelletlenül elindult, szagolva üzlettársa cigarettafüstjét. Gyűlölte, hogy ilyen alakokra van utalva. Úgy érezte magát, mint egy báb, amit drótokon mozgatnak. Nem akarta végignézni, ahogy ez az undorító alak instant rament vásárol magának, de most meg kellett húznia magát. De majd neki is megmutatja, hogy ki ő valójában. Mindenki megtanulja majd, hogy ő nem akárki.

- Tudod, röhejes ez a fej, amit vágsz – törte meg a másik a csendet hirtelen, miközben rágyújtott egy harmadik cigarettára.

- Nevess csak. Nem fogsz olyan sokáig viccesnek találni.

- Látom, még mindig kemény vagy. Felőlem – vonta meg a vállát az üzlettársa. – Csak tudd, hogy kivel érdemes keménykedni, nehogy aztán a torkodon akadjon.

Kép forrása:<a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>