Amikor váratlanul megcsikordult az ajtó, Koncz Zsolt főnyomozó riadtan lépett el Szonja asztala mellől. Tudta, hogy ha a munkája miatt ki is tudná magyarázni magát, nem illendő engedély nélkül belépni mások irodájába, különösen ilyen későn. Arra számított, hogy Szonjával, vagy talán a portással találja szembe magát, helyette azonban Malancsik Rita, a sírós main coon-gazda meredt rá a bejáratból. Bizonyos szempontból sorsszerű volt, hiszen a nyomozó éppen azért szeretett volna rátörni Szonjára, hátha kap tőle némi eligazítást a hivatalsegéd hollétével kapcsolatban. Ugyanakkor kínos, hogy Rita éppen akkor botlott bele, amikor hívatlanul alkalmatlankodott egy barátnője irodájában. És mégcsak nem is bűnügyi helyszín.

- Nocsak, maga mit keres itt? - kérdezte Rita kissé megilletődve. Még köszönni is elfelejtett nagy meglepetésében.

- Hát, ami azt illeti, éppen maga iránt érdeklődtem volna. Irántad? - Rita bólintott, tegeződhetnek. - Hoztam egy kis Béres Minera cseppet Indiának - a zsebébe túrt, és előhúzott egy félig teli üvegcsét. - Dáriusz mostanság jó bőrben van, nincs rá szüksége. Ez meg mindjárt lejár, és eszembe jutott, hogy a te macskádnak még jól jöhet. Tudom, hogy talán túlzás volt ilyenkor az egyetemre rohanni, de nem tudom, mikor lesz legközelebb szabadidőm. Gondoltam, ha nem talállak meg, legfeljebb itt hagyom neked az adminisztrátori irodában.

Rita zavartan elmosolyodott.

- Igazán figyelmes, de az a helyzet, hogy már vettem magamnak.

- Ó, hát akkor mégis elkéstem a dologgal - bosszankodott a nyomozó. - Na és segített?

- Igen, mindjárt élénkebbnek tűnt tőle a drágám.

Most Koncz is elvigyorodott. Kárba veszett Béres csepp ide vagy oda, egy hálásan gyógyulgató macska híre bárkinek mosolyt csalna az arcára.

- Ezt öröm hallani.

-  A nevében is köszönöm az ajánlást!

- Nagyon szívesen.

Csönd lett, egy darabig mindketten egymás szemébe nézve zavartan mosolyogtak. Végül Koncz megköszörülte a torkát.

- Azt hiszem, nekem lassan ideje indulnom. De ha nem veszed zokon a kérdést, lenne kedved esetleg meginni együtt egy kávét? Vagyis két kávét ugyanazon a helyen, valamelyik hétvégén. Ha ráérsz. - Félénken még hozzátette - Mutathatnánk egymásnak képeket a macskáinkról.

- Remélem, ez nem eufemizmus, mert annak igen gyenge - csipkelődött Rita. - Szívesen meginnék veled egy, kettő, vagy akár három kávét is. Kávéból és macskából sosem elég.

- Utóbbival egyetértek, de az előbbit valószínűleg nehezményezné a dietetikusom - nevetett Zsolt. - Meg tudnád adni a telefonszámodat, hogy később tudjunk egyeztetni?

Rita készségesen lediktálta a számát, nem tudott nem mosolyogni ezen a furcsa, kissé kínos szituáción. Kiesett már a gyakorlatból, ami a randizást illeti, de Koncz Zsolt kedves, türelmes férfinak tűnt, ráadásul a main coonokat is szerette. Ha belegondolt, hogy kizárólag macskákról beszélgetve eltölthet vele néhány órát egy kávézóban, melegséget érzett a mellkasában. És mi lenne biztató jel, ha nem ez?

Zsolt mégegyszer megköszönte a telefonszámot, majd elbúcsúzott.

- Akkor hamarosan találkozunk.

- Mindenképpen. Szép estét, Főnyomozó! - élcelődött Rita.

- Szép estét, Hölgyem! - kacsintott rá vissza Koncz nyomozó. Régen érezte már magát ilyen felszabadultnak más emberek körül. Ez a Malancsik Rita igazán különleges személy.

Kép forrása: <a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>