- Ugye, nem te ölted meg? - kérdezte meg Elemér újra. Mária teljesen ledöbbent. - Ezt te sem gondolhatod komolyan, Elemér! Minek tartasz te engem? - De hiszen ott volt az epipen a zsebedben! Józsefnél azonban nem volt, mindig magánál tartotta, de most az egyszer nem volt nála. Tudom, hogy…

- Bocsánat! Nem tudtam, hogy telefonálsz - indult el Mária a párja felé, hogy szorosan átölelje. - Én…én nem - Elemér ellépett tőle, miközben a hajába túrva kerülte el a tekintetét. Mária körbenézett, és meglátta az epipent a kanapé párnái közé gurulva. Érezte, hogy hevesen kezd verni a szíve. -…

Mária gyanakodva nézte Elemért, aki remegve állt a telefon mellett. Rosszat sejtve megköszörülte a torkát, jelezve a férfinak, hogy ő is otthon van. A hangra Elemér összerezzent, majd zavartan köszönt: - Szia, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megjössz. - Minden rendben? - Semmi sincs rendben –…

Szörnyen hideg volt a dékán irodájában, hiába volt elvileg tavasz. Bár az is igaz, hogy Mária folyamatosan hidegnek érezte a levegőt, amióta József elment. Még most is alig tudta felfogni, hogy mi történt. Nem volt jó érzés bemenni az egyetemre. Minden egyes sarok a férjét juttatta az eszébe. Az…

Mész, nézed az ablakokat, az ajtót. Az ég, hiába van éjszaka, közel sincs a feketéhez. Csoszogsz végig, olyan útvonalat szabsz, amit csak ritkán használnak, ne botolj bele senkibe. Se ismeretlen, se ismerős. Nem cél a rejtőzködés, megbeszélted magaddal, nem kell félj, nem kell félj, ismételgeted.…

A szél kellemetlenül fújt aznap. Szonja szinte már bánta, hogy magával vitte az esernyőt. Az a pár csepp eső nem árt meg senkinek, viszont a szél többször majdnem kikapta kezéből az ernyőt. Még a végén nem Miss Marple lesz belőle, hanem Mary Poppins. Egy darabig szótlanul sétáltak a könyvtár felé,…

Szonja és dr. Nyíry elindultak a könyvtár felé, a friss levegő erőszakosan préselte be magát tüdejükbe, és a szél fúvós zenekarként kísérte az esernyőn kopogó eső pergődobját. Nem dideregtek, a hőmérséklet éppen kellemesen volt hűvös, csak annyira, hogy Szonja agysejtjeire úgy hasson, mint a reggeli…

- Hogy ma reggel? Nem, teljesen megértem. Persze, ott leszek. Köszönöm! Viszonthallásra! Rita letette a telefont. Az állatorvos hívta, átrakták az időpontját reggelre, mert délután a doktornak sürgős teendője akadt. Valami szülői értekezlet, amit a volt felesége eddig “elfelejtett” megemlíteni.…

- Szia, Feri! – köszönt Rita a portásnak, aki éppen néhány talált tárgyat tett ki a porta ablakába. - Szervusz, drága Rita! Miben lehetek ma a szolgálatodra? Rita egy pillanatra elgondolkodott, hogy mióta beszél így a régi barátja, de aztán rájött, hogy sokkal fontosabb dolog miatt érkezett, így…

Felhúzom a sliccem. Reménykedem, hogy nem csípem oda, behunyom a szememet. Kinyitom, nem számít semmit, éjszaka van. A sötétség kék, és bele lehet látni bármit. Nincs igaza, aki azt mondja, fekete. Nem látok bele semmit, nincs ott semmi, egyedül vagyok, ezt erősítgetem magamban. Erre kell gondolni.…