„Attól, hogy ők már sokszor nem emlékeznek a múltjukra, nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy kik voltak valójában. Szülők, nagyszülők, házastársak, barátok.” (Hova lött, 14. fejezet)

Vámos Ilonának, a Hova lött szigorú magyar tanárnőjének férje, Berci bácsi Alzheimer-kórban szenved. Valószínűleg mindannyian hallottunk már az időskori demenciáról, ami feledékenységgel és a kognitív képességek romlásával jár. A világon több mint 50 millió embert érint, fő oka pedig az Alzheimer-kór, ami a legtöbb országban hatodik-hetedik helyen áll a vezető halálokok listáján. Nem egyszerű erről a témáról beszélni, mégis szükség van rá, hiszen a betegség tüneteinek ismerete segíthet abban, hogy időben felfigyeljünk rá és elkezdjük a kezelését. Bár jelenleg gyógymód még nincs rá, számos módon lassítható a kór lefolyása. Ahogy Ritának nagy megrázkódtatás volt a Berci bácsival való találkozás, úgy nekünk is nehézséget jelenthet megfelelően viszonyulni egy kissé zavarodott, emlékei közt elveszett emberhez, ami teljesen természetes, viszont fontos, hogy ilyenkor se felejtsük el, hogy az ő élete is ugyanolyan értékes, mint bármelyikünké, még ha ő maga nem is tudja felidézni ennek az életnek az eseményeit.

Az Alzheimer-kór Alois Alzheimerről kapta a nevét, aki 1906-ban egy olyan nő agyszövetét tanulmányozta, aki életében mentális betegségben szenvedett, memóriazavarral és nyelvi problémákkal küzdött, valamint sokszor kiszámíthatatlanul viselkedett. Alzheimer csomószerű képződményeket és kötegszerű részeket fedezett fel az agyában, melyek a betegséget okozták – ezek az úgynevezett amiloid plakkok és neurofibrilláris kötegek. Testünkben az idegsejtek állandó kapcsolatban vannak egymással, hálózatot alakítanak ki, így tudják a különféle információkat az agy és a szervezet közt szállítani, a fehérjékből álló csomók és kötegek viszont zavart keltenek ebben a rendszerben.

Az Alzheimer-kór pontos okát még nem ismerjük, de valószínűleg a genetika is szerepet játszik a kialakulásában. Továbbá más betegségek is összefüggésbe hozhatók vele, például vérkeringési problémák, szívbetegségek, stroke, magas vérnyomás és anyagcsere problémák.

A betegségnek három stádiumát különböztethetjük meg. Az érintetteknél az első tünetek általában 60-70 éves kor körül jelentkeznek, de jellemző, hogy nem diagnosztizálják mindjárt az Alzheimert, hiszen kezdetben csak enyhe memóriazavarnak tűnik. Ilyenkor elsősorban a rövidtávú memória sérül, valamint a betegeknek gondjaik akadnak a beszéddel: elfelejtik, hogy mit akartak mondani, többször elismétlik a mondataikat. A középstádiumban tovább romlik az emlékezet, már az is megtörténhet, hogy nem ismerik fel a családtagjaikat, barátaikat, és azzal sincsenek teljesen tisztában, hogy ők maguk kicsodák. Lassan elveszítik írás- és olvasáskészségüket, a beszédük pedig tovább romlik: spontán nem tudnak megszólalni, rosszul ejtik ki a szavakat, grammatikai hibákat vétenek, és azt is nehezükre esik megérteni, hogy mások mit mondanak nekik. A mindennapi teendőkben, mint az öltözködés és a tisztálkodás, segítségre szorulnak, ahogy a tájékozódásban is, hiszen ebben a stádiumban már összezavarodik az idő- és térérzékelésük, ami azt eredményezheti, hogy például felébrednek éjszaka, nem tudják, hogy hol vannak és elkóborolnak. Mindezek mellett olyan pszichológiai betegségek tünetei is jelentkezhetnek, mint a depresszió, gyakran szoronganak és motiválatlanok a betegek, a korábban kedvelt tevékenységekben nem tudják örömüket lelni.

„– Bertalan azért emlékszik a múltjára, nem?

– De, ő ott él. Azt nem tudná megmondani, hogy mit evett reggelire vagy milyen nap van, de a feleségével és a fiával hosszú órákat tölt az ő kis képzeletbeli világában.”(Hova lött, 14. fejezet)

Az Alzheimer végstádiumában a betegek agya sajnos már egyáltalán nem képes befogadni új információkat, nem tudnak kommunikálni, sem önállóan enni, tisztálkodni vagy járni, így napjaik nagy részét kénytelenek ágyban tölteni. Az alábbi képen az A) ábra az egészséges agyat mutatja be, míg a B) az elsorvadt, összezsugorodott Alzheimeres agyat:

A feledékenységet általában az idősekhez kötjük, és való igaz, hogy rájuk jellemzőbb, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az idős kornak szabályszerűen komoly emlékezeti problémákkal kell járnia. Ahogy az izmaink kisebb teherbírásúak lesznek, ha hosszú ideig nem használjuk őket, úgy az agyunk is, ezért fontos, hogy folyamatosan karbantartsuk. Ezt megtehetjük tanulással, de azzal is, hogy egyszerűen új dolgokat próbálunk ki, hobbikat keresünk, gondolkodunk a világ dolgairól, passzív tévénézés helyett rejtvényeket fejtünk vagy olvasunk (és például megpróbáljuk kitalálni, hogy ki a gyilkos az egyetemi krimiben ☺).

Ma már olyan segédletek is léteznek, melyek célja az idősek memóriájának fejlesztése, a régi, elhomályosult emlékek felidézése. 2023-ban jelent meg a Decades of 100 Uplifting Short Stories for Senior, ami bár egyelőre csak angol nyelven érhető el, de mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen olyan eseményekről ad rövid leírást, melyek fontos szerepet tölthettek be szüleink, nagyszüleink életében, így amellett, hogy az emlékekre irányítja a figyelmüket, beszélgetések elindítója is lehet, így növelve az együtt töltött idő minőségét. A könyvbe az Amazon oldalán bele is olvashatunk:

https://www.amazon.com/Decades-Uplifting-Short-Stories-Seniors/dp/B0CF4LKWX4

Ezenkívül vannak még célzottan Alzheimer-kórral küzdőknek kialakított fejlesztő feladatok, amik az emlékezetüket, tájékozódásukat, beszédkészségüket fejlesztik. Ezek közül a következő oldalon szemezgethetünk: 

http://alzheimer-kor.hu/hirek/kategoria/fejleszto_feladatok_1469702155?page=1

 Az Alzheimer-kór felbukkan az irodalomban is. A következőkben olyan könyveket mutatunk be, amelyekben szerep jut a betegségnek.

A romantikus regények kedvelőinek Nicholas Sparks Szerelmünk lapjai című történetét ajánljuk, mely két fiatal, Allie és Noah akadályokkal teli szerelmét meséli el a múlt századba ágyazva. Az olyan szívhez szóló mozzanatok mellett, mint hogy a fiú egy évig mindennap ír egy levelet távol lévő kedvesének, az élet árnyoldala is megjelenik: már idős néniként, egy közösen leélt élet után, a lány emlékei kopni kezdenek, a férje pedig egy történetet mesél neki, hogy felelevenítse a múltat: a saját történetüket.

„– Azt hiszem, tudom, kit választott Allie a történet végén – mondja.
– Tényleg?
– Igen.
– Kit?
– Noah-t.
– Biztos vagy benne?
– Teljes mértékben.” 

Kovagucsi Tosikadzu japán szerző Mielőtt a kávé kihűl című trilógiájában olyan kávézókba kalauzolja az olvasót, melyekben egy-egy misztikus szék található: aki ráül, és a pincér kitölti a kávéját, időutazásban vehet részt, a jövőbe vagy a múltba utazhat, ez pedig jó lehetőséget nyújt egy Alzheimeres szereplőnek arra, hogy újraélje elveszített emlékeit.

A betegség előrehaladtával egyre nehezebb megragadni a régi dolgokat, egyre hosszabb ideig tartanak az egykor reflexből elvégzett, rutinszerű tevékenységek. Többek között ezt példázza A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb Fredrik Backamn tollából. A regény egy kisfiú és a nagyapja különleges kapcsolatáról szól, a felejtésről, az emlékezésről és a búcsúzásról.

„– Milyen érzés?

– Mintha folyton keresnél valamit a zsebedben. Először csak apróságoknak kél lába, aztán nagyobb holmiknak is. A kulcsoknál kezdődik, és az embereknél végződik.”

Míg Berci bácsi csak lazán kapcsolódik a Hova lött nyomozásához, addig vannak olyan irodalmi karakterek, akik betegségük ellenére saját maguk indulnak egy rejtélyes eset felderítésére. Ilyen Maud is, akinek bár halványodnak az emlékei, barátnője, Elizabeth eltűnését nem tudja elfelejteni. Mások figyelmét is felhívja erre, megosztja velük a félelmét, hogy talán Elizabeth veszélyben van, de a családtagjai, a gondozói és a rendőrök is csak legyintenek, és az Alzheimer-kór képzelgéseinek tudják be Maud elméleteit. Cetliket hagy szerte a házában, hogy emlékeztesse magát a nyomozás tényeire, az emlékfoszlányaiból kiindulva szeretné megfejteni az igazságot. Hogy ez végül sikerül-e, kiderül Emma Healey Elizabeth eltűnt című könyvéből.

A virágokat ne felejtsd egy anya-fiú kapcsolatról szól, és arról, hogy idővel hogyan cserélődnek fel a szerepek: míg régen az anya gondoskodott a fiáról, mára ez megfordult. A szerző, Genki Kawamura a főszereplő lelki vívódásait is bemutatja, hiszen a férfit édesanyja Alzheimer-kórja döbbenti rá arra, hogy gyakrabban kellett volna látogatnia, több energiát kellett volna fektetnie kettejük kapcsolatába.

A díjakkal kitüntetett szerzők alkotásai közt is találunk az Alzheimer-kórról szóló történeteket. A 2022-ben Nobel-díjat kapott Annie Ernaux Egy asszony című kisregénye anyjának állít emléket, aki szintén ezzel a betegséggel küzdött. Georgi Gospodinov bulgár szerző Time Shelter című műve pedig 2023-ban elnyerte a Booker-díjat. Ebben egy különleges, Alzheimeres betegeknek kialakított kórházba látogathatunk el, melynek minden emelete egy-egy elmúlt évtizedet idéz fel berendezésével és hangulatával, így segítve a pácienseket az emlékezésben.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy a Hova lött Berci bácsijának és betegségének milyen szerep jut még, olvasd tovább az egyetemi krimit, melyben hamarosan kiderül, hogyan képesek a múlt elvarratlan szálai és fájó emlékei irányítani a jelent.

Almási Andrea