2022. április 19., Kedd

Kreatív írás specializáció

Bár Lídia rettentően határozott lány volt, mégis idegen izgalom járta át testét, amikor az ő irományát vették górcső alá az órán. Alapjáraton nem érdekelte, mások mit gondolnak róla, de a szövegein keresztül többet mutatott meg magából az embereknek, mint valaha is tette volna más helyzetben. De kíváncsi volt a tanár és a társai véleményére is, hiszen a kritikáiknak köszönhetően tudott ő is fejlődni.

A szünet lassan a végéhez közeledett, Dávid csatlakozott elsőként a két lányhoz. A fiú az elmúlt húsz percben beszerzett szendvicsét eszegette, mellette a többiek csendben, a telefonjaikba mélyedve egyensúlyoztak a trükkös székeken. Hallgatásukat Hajnalka törte meg.

- Jézusom, ti láttátok, hogy megjelent Haragosi új könyve?

- Új? Írt többet is? – kérdezett vissza Dávid.

- Igen, mármint azok novellák voltak csak… ez meg mintha regény lenne… de érted, írt valamit megint – válaszolta Hajnalka.

- Muti a borítót – hajolt közelebb a barátnőjéhez Lídia. – Hm, nem is néz ki olyan rosszul.

- Mi nem néz ki rosszul? – érdeklődött Alex, aki abban a pillanatban lépett oda a kis csoporthoz, Zselykével és Izabellával karöltve.

- Haragosi könyvének borítója.

- Hol találtátok?

- Instán. Beküldjem a csopiba? – kérdezte Hajnalka, s azzal a lendülettel már továbbította is a bejegyzést.

- Na jó, mióta van jó ízlése Haragosinak? Már nem azért, de az a ronda zöldesbarna zakó, amit szinte mindennap visel, nagyon idétlenül áll rajta – jegyezte meg Zselyke.

- Tényleg – értett egyet a lánnyal Alex. – Egyébként ezzel a borítóval simán elolvasnám ezt a könyvet.

- Én is – mondta Iza.

- Hi, guys, ugye, csak valami vicc, amit a group chatben láttam? – érkezett meg utolsóként Ákos.

- Nem, tényleg kiadott egy könyvet a tanár úr – válaszolta Dávid.

- Még egy könyv, amit tuti nem olvasok el – motyogta a kékszemű srác.

- Szokásához híven mit nem olvas el, kedves Ákos? – hangzott el a kérdés a folyosó bal oldaláról.

- Mindannyian odakapták a fejüket Haragosi felé, aki a szóban forgó kötetet tartotta bal kezében.

Különösen szórakozottnak tűnt a tanár úr, mintha mulattatná saját elmés kérdése. Meg sem várta a fiú válaszát, vígan fütyörészve folytatta az útját a terem ajtaja felé. Pár perc kínos kuncogást követően – szokásosan csak hatodjára találta meg a megfelelő kulcsot – kinyitotta az ajtót, beengedve elsőként magát, majd a kint várakozó diákokat. Az ablak felőli padsorban foglaltak helyet, Haragosi megállt a tanári asztal mellett, s megvárta, amíg minden szem rászegeződik. Felmutatott egy könyvet, és a lehető legünnepélyesebb hangon szólalt meg.

- Nyilvánvalóan hallották hírét, hogy a napokban megjelent a könyvem, amivel, merem kijelenteni, akár József Attila díjas szerzővé is válhatok. Természetesen ez csak feltételezés – szabadkozott somolyogva –, de tehetségemet tekintve nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem. Hogy lássák, kivel van dolguk, elhoztam a művet, amit elsők között vehetnek a kezükbe, lapozhatnak bele. Óra utáni programnak melegen ajánlom a közelben lévő könyvesboltot, ahol meg is vásárolhatják. Amint időm engedi, dedikálhatom is néhányuk példányát, de az elkövetkezendő időszakban nagy valószínűséggel egy szabad percem sem lesz – fejezte be monológját, majd átadta a kötetet Hajnalkának.

Kézről kézre járt Haragosi alkotása, Alex és Zselyke közösen lapozgatták, végül utolsóként Izabella olvasott bele a negyedik fejezetbe, de gyorsan össze is zárta a könyvet, és kivitte a tanár úr asztalához. Az óra második harmada hagyományosan zajlott; Haragosi megkérdezte, hogy ki írt a mai órára, amire Lídia határozottan feltette a kezét. Izgalma már a múlté volt, magabiztosan olvasta fel a novelláját szerény közönsége előtt. Társai rengeteg ötlettel álltak elő a már kész művet és annak folytatását illetőleg.

- Szerintem nagyon izgalmas volt, hogy beleláthattunk egy nem szokványos ember gondolataiba, de esetleg a többi szereplőt is ki lehetne fejteni, az ő nézőpontjukat megjeleníteni, hogy ők hogyan látták a gyilkost – osztotta meg ötletét Dávid a csoporttal.

- Vagy lehetne egy másik elborult elme, aki a gyilkost figyeli és követi – vetette fel Alex.

- Az eset után pedig az ő szemén keresztül láthatnánk a további eseményeket – kapta el a fonalat Hajnalka is.

A tanár úr arcára enyhe megvetés ült ki, mert a lány valóban egészen jó szöveggel készült, és Haragosi sosem volt boldog mások sikerült szövegeitől. Ha elhúzta a száját, szinte biztosak voltak benne, most valami jót alkottak. Éppen Izabella nyitotta a száját, hogy elmondhassa ő is a javaslatát, amikor felcsendült Csonka Andrástól a Ding-Dong című szám. Haragosi nagy vehemenciával nyúlt a mobiljáért, majd egy gyors Elnézést kérek! felkiáltással és a még mindig harsogó Bandival a kezében kilépett a teremből. Pár perc csend követte a távozását, megilletődöttségükben még kacagni sem tudtak ezen a komikus jeleneten. Izabella eszmélt fel először, és fejtegette tovább a gondolatait a novelláról. Mivel a tanár úr hét perc elteltével még mindig a termen kívül tartózkodott, Dávid a könyvre terelte a szót.

- Szerintetek nem volt kicsit gáz, amit az óra elején leművelt Haragosi? - fordult körbe.

- Jaj, ne is mondd! Nagyon elhiszi magáról. Írt ezer év alatt valamit, ami alighogy megjelent, de már olyanokat mond, hogy József Attila díj meg ilyenek - forgatta a szemét Zselyke.

- Amúgy lehet, nem is olyan rossz, hiszen a borítója szép lett, de ezzel a nagyképű szövegelésével mindent elrontott - fűzte hozzá Alex.

A többiek némán bólogattak. Lídia éppen az irattartó dossziéjába helyezte novellájának saját példányát, amikor Haragosi elemi erővel rontott be a helyiségbe, majdnem kitépve az ajtó tartózsanérjait a helyükről. Feldúltságát, hirtelen hangulatváltozását mindenki észlelte. Levágta magát a székére, az előtte pihenő könyvet pedig indulatosan az asztala jobb szélére száműzte. Felemelte a fejét és jégkék szemével az előtte ülő lányra meredt.

- Maga meg mit néz?! – vakkantotta oda Lídiának, aki premier plánból tanulmányozhatta a tanár úr arcának minden apró rezdülését azóta, hogy visszatért közéjük.

- Én ugyan semmit – felelte flegmán a fekete hajú lány.

- Nagyon helyes. Azt a szöveget, amit írt, nemcsak a csoportnak, de még a barátaimnak sem mutatnám meg. Második féléve hallgatja ezt a tárgyat, elvileg látszódnia kellene valamilyen fejlődésnek, de én egyáltalán nem vettem észre, hogy maga bármiben is előremozdult volna. A tehetség hiányának megmutatkozását láthattuk és hallhattuk az Ön esetében – fakadt ki Haragosi.

Az egyik másodpercben még hangosan üvöltözött, a másikban felkapta a könyvét, a kulcscsomóját, és amilyen felindultan érkezett a terembe másodjára, ugyanolyan hévvel hagyta el, szintén második alkalommal.