Illusztrátor: Treszner Barbara

Kiadó: Csimota Könyvkiadó

Kiadás éve: 2016

Kapott díjak: HUBBY LEGJOBB GYEREKKÖNYV SZERZŐ DÍJ 2017, IBBY HONOUR LIST 2018

Elekes Dóra 2016-ban megjelent Dettikéről és más istenekről című gyermekkönyve egy nagyon szeretnivaló, gyermeki lényt választott narrátoraként: Balambért, Dettike képzeletbeli barátját. Balambér nem akárhol lakik, hanem a Dettike és a szülei szobáját elválasztó ajtó kulcslyukában. Viszont nem kell attól tartanunk, hogy rosszul érezné magát ott, hisz az egy „szép, tágas kulcslyuk”. Szúk és nyüvek is vannak az otthonában, mindkét faj lóhoz hasonló állat, de előbbi varázsolni is tud: ez a képesség sokszor jól fog jönni főhőseinknek, mikor érdekesebbnél érdekesebb helyeket látogatnak meg. Balambér számára az univerzumot a ház jelenti, az ottlakókra pedig istenekként tekint.

A könyv illusztrációit Treszner Barbara készítette. A borítón A kis herceg hangulati világa jelenik meg, ami érthető, hisz a barátság mindkét történetben fontos szerepet kap. A fejezetcímek betűtípusa barátságos, ahogy az illusztrációk többsége is. Az emberábrázolások viszont ellenszenvesebbek, ami magyarázható a gyermeki én hozzáállásával a felnőttek világához. Ami ellenben tényleg zavaró, az az illusztrációk alkalmankénti spoileressége, nincsenek szinkronban a szöveggel. Továbbá előfordul, hogy egy kétoldalas rajz félbeszakít egy mondatot, ami kizökkent minket az olvasásból, főleg, ha meg akarjuk jobban vizsgálni a képet.

A mű 22 fejezetből áll, és külön csoportot alkotnak azok a részek, melyekben Balambér ismerkedik a világgal, ilyenkor az ő belső monológjait olvashatjuk. Ezek dőltbetűvel szedettek, jelen időben íródtak és külön számozást is kapnak: „Az univerzum és az istenek természetéről.” Ezekben a fejezetekben számol be arról, hogyan tanulja meg többek között azt, hogy más családok is léteznek a világon, és ezek különböznek egymástól: van, hogy csak egy apuka van, vagy két anyuka, de akkor is családnak számítanak. Előfordul, hogy Balambér itt dönti el, mit fog elmesélni nekünk a következő fejezetben; általa betekintést nyerünk Dettike életébe. Szülei szigorúak vele, mivel rosszul viselkedik az iskolában, nem tanul, rendetlen. „[…] ma nincs esti mese, mars a szobádba, punktum!” – ezekkel a szavakkal fejezik be a leszidását mindig, szinte rituálisan. Erre Dettike válasza ajtócsapkodás, cukorkaevés, gyakori gyermeki reakciók.

Nem csak viselkedésében gyermeki, de olyan kérdések is foglalkoztatják a lányt. Nem találja a helyét, eleinte más akar lenni, mint aki. Így történik, hogy képzeletbeli barátja segítségével egyszer nemet vált, másszor pedig Nettikével, a barátnőjével cserél életet, de mindig rájön, hogy inkább marad önmaga („Asszem, én már nem akarok senki más lenni soha többé.”), hisz Nettike sem boldog, apja elhagyta, anyja neveli, aki sűrűn váltja a partnereit. Erre a jelenségre a mű egy nagyszerű allegóriát hoz, az apukakölcsönzőt, ahol Dettike megpróbál apukát szerezni barátnőjének. A hely egyszerre juttatja eszünkbe az állatmenhelyeket és az árvaházakat – meg azt, hogy döntéseinknek mindig felelőségteljeseknek kell lenniük.

A könyv nyelvezete könnyed, humoros, élőbeszédet imitáló. „[…] én meg csak pislogtam, hogy akkor ez most mi a fene.” Viszont a narrátorunk nem feltétlenül megbízható. Kétféleképpen olvashatjuk a regényt: vagy mindent szó szerint veszünk, így kapva egy kellően izgalmas, de nem stresszes éjszakákat okozó, kreatív mesét, vagy feloldjuk a természetfeletti elemeket, így pedig egy átgondolt, lélektani történetet kapunk kézhez arról, mi zajlik le egy gyermek fejében, miközben önmagát keresi, és szembenéz a felnőtté válással. Így az ágy alatt lakozó Érdekes nénivel való konfrontálódás a félelmünk legyőzésévé, az alakváltogatás önmagunk elfogadásává, Balambér utazása Dettike fejébe a gondolatunk rendszerezésévé, a képzeletbeli barát igazi barátra cserélése pedig a fejlődés motívumává válik. Továbbá a szülők által gyakran emlegetett kislányom többszöri használata is inkább egy, a gyermekben lenyomatot hagyó benyomásként jelenik meg, mintsem az elhangzottak valós elmeséléseként.

A nőtté, nővé és felnőtté válás mindkét olvasat esetén jelen van a műben, végül pedig be is következik. Viszont nem azon a módon, ahogy azt Balambér gondolta, hogy Dettike megnő, olyan lesz, mint a szülei, megkomolyodik.

A könyvben megidéződik Lewis Carroll Alice Csodaországban kisregénye, Balambéréknak többször is a szú segítségét kell kérniük, hogy összezsugorítsa őket, és így olyan helyekre is eljuthassanak, ahova normál esetben nem tudnának. Itt olvashatjuk a mese egyik legszebb tanulságát is. A két barát egyszer sem lehet ugyanakkora, hisz a barátság nem úgy működik: „Hol te viszed őt… […] …hol pedig ő visz téged” – mondják Balambér kedves segítői. Ezen felül a Jancsi és Juliskából jól ismert boszorkányalak is megjelenik egy ponton, továbbá L. Frank Baum Oz, a nagy varázsló című meseregényére is kapunk egy utalást. Amellett, hogy a kikacsintások színesítik a történetet, ösztönözhetik a fiatal olvasókat, hogy ezekkel a művekkel közelebbről megismerkedjenek.

Ez a könyv a kétértelműsége miatt egyszerre szolgálhat esti meseként, hisz az izgalmak ellenére sem kell attól tartanunk, hogy bármelyik szereplőnek baja esne: a borítón mégsem véletlenül ajánlják tíz éves kortól. A szerző leckét mond a barátságról, felelősségvállalásról, önmagunk elfogadásáról, úgy, hogy ezt nem rágja az olvasó szájába. De ez nem az a mű, amit csak gyerekek olvashatnak, a felnőttek sem fognak rajta unatkozni; beleláthatnak a gyermeki gondolkodásba, képzelőerőbe, sőt, újraélhetik gyermekkorukat.

Kaiser Zsanett