Ma lenne 124 éves Hamvas Béla, a méltatlanul parlagra taszított zseni. Olbrin Joachim csodálatos utazásának részletével emlékezünk rá.

„A főkormányzó egy kicsit hallgatott. Aztán felállt, a terem másik oldalán levő szekrényhez indult, a középen kinyitott egy fiókot, kivett belőle valamit, visszatért az asztalhoz és leült. Jó sokáig meredt maga elé, aztán kezét hirtelen megrázta és valamit az asztalra dobott. Joachim akkor látta, hogy kezében arany csésze van, s amit az asztalra dobott, az nem egyéb, mint két gyémántkocka. Szabályos játékkocka. Olyan, amilyennel a babilóniaiak, a rómaiak, a pápai zsoldosok, az angol tengerészek játszanak. Meg is volt számozva, fekete pontokkal, mind a hat oldalán. Csak éppen gyémántból volt.

– Mi ez? – kérdezte Joachim.

A főkormányzó komolyan ránézett és azt mondta:

– Az emberiség sorsát intézem.

Joachim újra kérdezni akart, de a főkormányzó nem várta meg:

– Azt, hogy az ember miből, hogyan készül, azt láttad ebben a házban. Recept, tulajdonság, összetétel, ellenőrzés, transzformáció, ágyú. Úgy-e? Mindent láttál, csak azt nem, hogy az emberiséget ki vezeti. Jobbra, vagy balra. Háborúra, vagy békére. Jóra, vagy rosszra. Szóval fel, vagy le. Most ezt is láttad.

– Ez a sors? – kérdezte Joachim, és a kockára nézett.

– Én vagyok – felelt a főkormányzó; – és ez a kocka az én tudásom.”

HAMVAS Béla, A babérligetkönyv, Medio Kiadó, Bp, 2015, 230-231.

Vagy teljesen meghallgatható az elbeszélés itt: https://soundcloud.com/olbrinjoachim/hamvas-b-la-olbrin-joachim