2020. október 28-án került megrendezésre Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című kötetének bemutatója Szegeden, a Grand Caféban. A Mesterrel Owaimer Oliver, a Magyar Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója beszélgetett.

A terem – mint általában – zsúfolásig tele volt. Ez nem is csoda, hiszen egy ilyen sokoldalú személyt nem sűrűn hallhat az ember. Oliver felhozta, hogy a Mesternek az elmúlt évben 4 könyve jelent meg. Ezek a következők: Jól láthatóan lógok itt (versek), Milyen nyelv a magyar? (tudományos-ismeretterjesztő), Dante Alighieri: Isteni színjáték (fordítás), most legutoljára pedig A szakállas Neptun (novellák). Ez kétségkívül nem kis teljesítmény. Szóba kerül az is, hogy a Mester sűrűn megkapja az olvasóitól, hogy róla szólnak-e a novellák?  Nem állítja, hogy nincs köze hozzájuk, de hogy teljes egészében róla szólnának, azt elutasítja.

Felmerült, hogy miként képzeli el a könyv küldetését a szerző. Elmondta, hogy alapvetően van benne egy oktató, nevelő szándék is, kár volna tagadni, minekutána homoszexuális emberek a kötet főszereplői. A közélettől korántsem volt mentes az est, ugyanis Oliver megkérdezte, hogyan viszonyul Dúró Dóra performanszához. Leszögezte, hogy gusztustalan, otromba dolognak tartja, és reméli, nem jár úgy a kötete, mint a Meseország mindenkié. Olvasott is természetesen a könyvből, többek közt a címadó novellából, melyből kiderült, miért is helytelen a Neptun név a címben – minthogy Oceanus, az édesvizek római istene látható a novellában szereplő szökőkúton – valamint, hogy milyen konnotációk sejlenek fel a szereplőkben a sós- és édesvízzel kapcsolatban. Felmerült az is, hogy mikor sejlett fel a gyanú a Mesterben, hogy meleg. Megtudtuk, hogy 15-16 éves korában, és rendkívüli lelki munka volt ezt a helyére tenni. Természetesen szóba került a beszélgetés vége felé, hogy mi várható a jövőben? A Mester elárulta, hogy most inkább verset szeretne írni, mert úgy érzi, van miről.

Rendkívül mulatságos és bájos volt az egész este. Oliver jó kérdéseket tett fel, jól összeválogatott szövegek kerültek fölolvasásra, a közönség részéről okos, érdeklődő kérdések hangzottak el. Mint mindig, vásárlásra most is lehetőség volt, kedvezményes áron, valamint dedikációra is sor került. És hát volt is sor rendesen, ami nem csoda, hiszen a Tanár úr rendkívül közvetlen és kedves volt mindenkihez. Olyannyira, hogy utána meglehetős irodalmi és szakmai viták folytak hol egy tányér leves, hol egy pohár bor társaságában.

Én, a magam részéről rendkívül tisztelem a Tanár urat, és nagy megtiszteltetés volt vele élőben találkozni és – ha kezet fogni nem is, de – fist bumpolni.

Írta: Csabay-Tóth Bálint

Képek: https://www.facebook.com/grandcafeszeged/