A harmadik interjúban már magáról a blogról és a történetről kérdeztük Simonffy-T. Zsuzsa expat coach-ot, aki a családjával Írországban, Dublin mellett él. Zsuzsa a krimi és az olvasás nagy szerelmese – felfedezni azonban nemcsak a rejtélyeket, hanem az ismeretlen tájakat is szereti. Kezdésként álljon itt néhány sor tőle, legfőképpen arról, hogyan kapcsolódnak össze a kalandok és felfedezések a krimiolvasással:

„A munkám során expat coachként embereknek segítek hatékonyan átnavigálni új élethelyzeteken, kedvükre való, fontos változásokat elindítani az életükben, miközben különböző kultúrák között mozognak. Segítek felfedezni saját belső erejüket és sokszor már mélyre rejtett készségeiket is. Hobbim a természetjárás, a hegyek, az utazás, vagyis a kalandos felfedezések szerelmese vagyok. Olvasni meg bárhol, bármennyit képes vagyok. Szeretem nagyban átlátni az összefüggéseket, az ismeretlent, a rejtvényt. A krimikben ez mind együtt van! (A háromban a felfedezés és az újdonság varázsa egyértelműen a közös szál: lelki más emberekben, fizikai a hegyekben, utazások során, szellemi a krimikben, könyvekben...)”

 –   A krimink lassan a végéhez közelít. Ahogy az izgalmak fokozódnak, egyre mélyebbre megyünk a rejtélyekben, illetve a BTK olykor labirintusszerű épületének sűrűjében is. Önnek, aki a helyszínen nem ismerős, milyen érzés volt olvasni a blogot?

 –   Mindig várom a szerdákat! Elég vizuális típus vagyok és rögtön élénken megelevenednek a helyszínek a szemem előtt. A nehezítés inkább az volt, hogy egész heteket kellett várni a folytatásra, persze így annál izgalmasabb. Felcsigáztátok a kíváncsiságomat… ;)

 –   A Kalauz segített valamennyire közel hozni a történések helyszíneit?

 –   Úgy érzem, igen, határozottan segített árnyalni a részleteket és elképzelni a terepet! Szóval külön köszönet az egész alkotó csapatnak ezért a Kalauz sorozatért, igazán jó ötlet volt! J (Kérni lehet? A PhD szoba és a Radnóti Kávézó legyen majd még egyszer benne, ha lehet! Köszönöm előre is!)

 –   Maga a műfaj mennyire áll közel Önhöz? Van kedvenc krimije, krimisorozata?

 –   Egyszerű a válasz és talán sablonos, mert igazi Agatha Christie rajongó vagyok. Bármikor szívesen olvasom. Frei Tamás Bábel című könyvét is szeretem. A rejtély, a kaland és a titokzatosság az, ami vonz. Szeretem a lélektani krimiket is, de a könnyedebb, viccesebb műfajú könyveket is (pl. Allan Karlsson-könyvek). És Harlan Cobent is szívesen olvasom.

 –   Ha már kedvencek: van valaki, aki jobban a szívéhez nőtt a szereplők közül?

 –   Szonja lélekjelenléte, proaktivitása és kreatív helyzetfelismerése, na meg ahogy ezekkel zsonglőrködik a kis megszokott környezetében, ahogy mindenkit megnyugtat, ezzel könnyen tudok azonosulni. Árad valami megboríthatatlan nyugalom a személyéből. Külön tetszik, milyen gyorsan átlátja az összefüggéseket, és csak bátran megy, kérdez, cselekszik. (Remélem, a valóságban is van egy ilyen tanszéki adminisztrátorotok... LoL… J) Talán különös, de Sipos Béla volt a másik kedvencem. Valahogy az a típusú karakter, aki nagyon magányos a saját világában, és senki nem tud róla semmit, miközben minden nap rengetegen veszik őt körül az egyetemen. Szerintem ez az egyik legszomorúbb dolog a világon: sikeres és jó a hivatásában, mégsem tudja megosztani senkivel az életét és az érzéseit. Végtelenül szomorúnak és értelmetlennek tartom ezt a fajta magányos halált. Inkább szerettem volna, ha, mondjuk, kiderül, hogy ő volt Laci igazi apja… vagy valami, ami új irányt ad az életének. Bevallom, ez a második haláleset váratlan fordulat volt a számomra.

 –   Ki az, akire a leginkább gyanakszik eddig, és mi alapján?

 –   Hááát…?! A leggyanúsabb Bányai Réka, akiről lassan kiderül, hogy mindenkit jobban ismert, mint azt gondolják a szereplők. Aki azt mondta, hogy fent ‘felejtette’ a sálját, hogy a portásfülkéből megszerezze a kulcsot. Akitől ott volt az a sok hívás Laci telefonján. Akinek köze volt Laci apjához és annak kollégájához, Frigyeshez is. És akinek szintén volt lehetősége rá, hogy az iskolában legyen szombaton… Ja, és most ugrik be: erre nem pont Sipos Béla volt (lett volna) a tanú?! Ezért kellett volna meghalnia szegénynek?! De, ugye, közben ez a krimi a meglepetések műfaja, így azon sem lepődnék meg, ha, mondjuk, Frici prof vagy egy ismeretlenebb háttérszereplő bekúszna ‘vigaszágon’ gyilkosnak… Kíváncsian várom a fejleményeket!

 –   Milyen lezárást képzel el a kriminknek? Valami realisztikusabbat, vagy inkább egy Agatha Christie-típusú, „összeülünk és Poirot mindent elmagyaráz”-félét?

 –   Az eddigi fejezetek alapján sokkal inkább egy realisztikusabbat, ahol belefér azért, hogy Szonja és Évi, a ‘nagy nyomozócsapat’, mondjuk, beülnek a Radnóti Kávézóba és a beszélgetésük alapján magyarázatot kapunk a hiányzó összefüggésekre.

Holecska Tünde