"Ahol az elmélet is gyakorlat"
interjú a Kreatív írás specializációról Szilágyi Zsófiával, az SZTE Magyar Irodalmi Tanszék vezetőjével
A távoktatás sűrűjében lassan eljön a szakosodás ideje is a szegedi bölcsészkaron. Ha leendő másodévesként kedvet kaptál a blogunk olvasása közben, hogy részt vegyél egy krimi megírásában, vagy ha csak kíváncsi vagy, miért is éri meg kreatívosnak lenni, itt megtalálod a válaszokat! Elsőként Szilágyi Zsófiát, a Magyar Irodalmi Tanszék vezetőjét kérdeztük meg az immár harmadik éve induló szakirányról.
- A Kreatív írás specializáció ötlete már régebben is megfogalmazódott, viszont csak 2018-ban öltött testet. Milyen tapasztalatokat, milyen meglepetéseket hozott Önnek a képzés első két éve?
- 2014-ben kezdtem el a szegedi egyetemen dolgozni, és már az idekerülésemkor elkezdtük tervezgetni ezt a specializációt: olyan ötletünk is volt, hogy egy kétéves, önálló MA-képzést indítanánk, ezt azonban, úgy tudom, az országban sehol sem engedélyezték, így mi is másik irányba indultunk. 2016 tavaszán-nyarán (az rémlik, hogy a Nyugiban ülünk a táblázatainkkal, és nézzük a kreditelosztást, tehát jó idő lehetett) elkezdtük a BA specializációt kidolgozni. Aztán 2016 őszén már a Kari Tanács előtt volt az anyagunk, és valóban, 2018 tavaszán lehetett először ezt választani, a 2018/19-es tanévben érkezett meg az első csapat, a mostani „szeniorok”. Bár én az irodalmi intézményrendszerben a kritikusi, szerkesztői szerepkörben fordulok elő leginkább, vagyis nem íróként, nagy izgalommal vártam az indulást – de az egész sokkal jobb lett még annál is, mint amit vártam. Mert a Nyugiban még csak a táblázatot láttuk, meg a tantárgyleírásokat, a hallgatókat, akik élővé tudták változtatni ezt a specializációt, nem nagyon tudtuk hozzáképzelni.
- A specializációnak nagyjából mekkora része elméleti, és mekkora része gyakorlati?
- A képzés négy féléves, és minden félévben egy-egy előadást kapnak a hallgatók: persze, ezek sem olyanok, mint egy 100 fős évfolyamelőadás, és igyekszünk ezeket is minél inkább interaktívra, gyakorlatira tervezni, mondhatnám, hogy itt még az elmélet is gyakorlat. Témájában pedig a négy előadás még a magyarosok számára is hiánypótló: lehet tanulni a populáris irodalomról, a gyerekirodalomról, a tudományos-fantasztikus irodalomról, a detektívregényről. Az utóbbiból - ezt én tartom - „nőtt ki” az egyetemi krimink, de ha jól tudom, most a hallgatók horrortörténeteket írnak a sci-fi óra keretében, meg gyerekkönyv-kritikákat is írtak már, Hansági tanárnő segítségével, és még folytathatnám. Az első félévben van még egy kurzusom, ami elvileg előadás, de mégsem nevezném „elméletinek”: itt „bennfentessé” igyekszem tenni a hallgatókat, megmutatva a kiadók, folyóiratok, irodalmi díjak, írószervezetek világát. Erről könyvekből, de még a netről sem egyszerű megbízható és aktuális információkat szerezni. És ezekhez a kurzusokhoz társulnak az írásórák Szilasi tanár úrral, illetve a szövegelemző kurzusok, meg a negyedik félévben a szakmai gyakorlat.
- Említette, hogy a képzés gyakorlatias. A szakmai gyakorlati helyek kapcsán eddig milyen intézményekkel sikerült felvenniük a kapcsolatot, akik fogadnák a hallgatókat? (Miután megoldódik a vírushelyzet, természetesen.)
- Hát, a képzésünk első szakmai gyakorlata enyhén szólva nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Ez a félév zajlik most, és a legfőbb elrendezője az eseményeknek nem mi lettünk, nem is a fogadó intézmények, hanem a koronavírus. Az történt volna, hogy a hallgatókat bevonjuk a kiadói munkába, a folyóirat-szerkesztésbe: ebből annyit tudtunk megvalósítani, hogy a Pesti Kalligramnál és a Kalligram folyóiratnál kapcsoljuk be őket az online is végezhető feladatokba, korrektúráznak, szövegekről mondanak véleményt. De azt, hogy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon segítsenek, már csak a következő évfolyammal tudjuk megvalósítani – nagyon bízom benne, hogy náluk ennek már nem lesz semmilyen akadálya. De bevontuk volna őket a szegedi sajtó munkájába is (szeged.hu, Szeged tv), illetve az egyetemi rendezvények lebonyolításába (Esterházy-nap, AudMax esték, stb.) is. Elkezdtem volna már tárgyalni gyerekkönyvkiadókkal is, hátha valakinek ehhez van kedve – ezt is jövőre tehetjük csak meg. Most próbálunk ehelyett online „gyakorlatozni”, a facebookon, a magyarosleszekszegeden oldalon így indítottuk el a „kedvenc gyerekkönyv” sorozatunkat, meg a közös krimink körül is vannak még teendők, és maradtak még további ötleteink.
- Az íráshoz visszatérve: a „senior” csoporttal már meg is született az első közös munkája, a Dekódolás, amelyről blog is indult. Hasonló, rendhagyó feladatokra számíthatnak a leendő tagok is?
- A blogot szeretnénk majd a továbbiakban mindenféle másra is használni, és igyekszem megvalósítani a krimiírást a további évfolyamokon is. Persze, ez csak akkor lehetséges, ha a hallgatók is vállalják ezt, mivel így sokkal többet dolgoztunk, mintha „simán” megtartottam volna egy előadást a magyar detektívregényről, aztán mindenki szabályszerűen levizsgázott volna belőle. De hogy többet tanultunk ebből (én is, tehát nem véletlenül fogalmazok így), meg emlékezetesebbek maradnak az órák, abban biztos vagyok. De minden kurzushoz ki lehet kreatív feladatokat találni, erre törekszem én is, a kollégáim is. És „mellékhatása” például a közös krimiírásnak, hogy meg kellett tanulni együttműködni, csapatként dolgozni, segíteni egymást, kulturáltan, de határozottan véleményt mondani: ezek a készségek pedig nagyon sokféle módon hasznosíthatóak később.
- Kiknek ajánlaná inkább a specializációt: akik az irodalomban szeretnének jobban elmélyülni, azáltal, hogy a gyakorlati oldalát is megismerik, vagy azoknak, akik egyértelműen az írásból szeretnének megélni?
- Azt senkinek nem ajánlanám, hogy úgy induljon neki a diploma utáni életének, ő majd az írásból fog megélni: legalábbis ne ez legyen az egyetlen, és semmivel nem helyettesíthető célja, vagy legalábbis ne kizárólag a szépirodalomra gondoljon. Mert „írásból megélni” sokféleképpen lehet azért: a mostani „juniorok” között egy hallgató le is vonta a következtetést, az intézményrendszeres órákat végigülve, hogy a gyerekirodalomban működni perspektivikusabbnak tűnik anyagilag, pláne, ha a világsiker is eléri az embert. De írni megtanulni mindenkinek elengedhetetlen – annak is, aki csak a szakdolgozat-írás feladatáig néz előre, annak is, aki az új J. K. Rowling-ot látta meg önmagában, meg annak is, aki azon gondolkozik, hogy szövegíróként helyezkedjen el a kreatív iparban. És még valami: mindazon túl, amit az órákon a kollégáimmal igyekszünk átadni, legalább ennyire fontos kapcsolati hálót adni a hallgatóknak. Egyrészt ők maguk is hálózatba épülnek (közösség kovácsolódik a különböző képzésekről érkezőkből), másrészt vendégeket hívunk hozzájuk az órákra, az írásaikat el tudjuk vinni lapokhoz, felhívjuk a figyelmüket pályázatokra, bevonjuk őket a programszervezésbe. És nagyon úgy tűnik, hogy a siker egyik fontos tényezője éppen a hálózat, ahogy a nagy hálózatkutató, Barabási Albert-László is megállapította: „A hálózatok (értsd kapcsolatok) azonban egyedül azokon a területeken fontosak (mint a művészet), ahol a teljesítmény és a minőség nagyon nehezen mérhető. Ami azt illeti, a művészetben a kapcsolati háló olyan mértékben meghatározza a siker, hogy az még engem, a hálózatok tudományában jártas tudóst is meglepett.” Egyébként a képzés folytatható is, ugyanis a Magyar Nyelv és Irodalom MA-nak van egy megújult specializációja, az Alkalmazott irodalomtudomány, amely már évek óta sikeresen működik, de az eddigi tapasztalatok alapján átalakítottuk, így még jobb, még több gyakorlati ismeretet adó képzéssé vált. Abban bízunk, hogy lesznek olyanok, akik maradnak velünk, és ezen a specializáción mélyítik el a tudásukat, illetve építik tovább azt a bizonyos kapcsolati hálót – az egyetemen és az egyetemen kívül. És, persze, az MA-ról a Doktori képzés felé is vezet az út. Mindenesetre a Kreatív írás egyre népszerűbb képzés külföldi egyetemeken is – mindent igyekszünk megtenni, hogy senki se bánja meg, ha Szegeden ezt a specializációt választja.
Készítette:
Holecska Tünde,
szenior kreatívos
A fotót készítette: Bobkó Anna.