Évi kijött Szonjától, és nem tudta, mit is csináljon most. Ezt az utóbbi napokban szinte sosem tudta, és az is gyakran előfordult vele, hogy fogalma sem volt, hogy is került oda, ahol éppen volt. Szétnézett a második emeleti folyosón. Szemben vele egy tábla, rajta nagy betűkkel: Tanulmányi Osztály. De nem a táblát nézte, hanem az előtte ácsorgó és vidáman nevetgélő évfolyamtársait. Mindet ismerte, legalább látásból. Elfogta a méreg.

  Vidámak voltak. Nevettek. Bár kicsit zavarba jöttek, ahogy őt meglátták.

  Évi dühösen elindult, de nem a hallgatók felé, hanem a lépcsősorhoz, ami felvezetett a harmadikra.

  Miért olyan vidámak? Nem tudják felfogni, milyen tragédia történt?

  Nem. Az ő életüket nem érinti.

  De miért nem? Hiszen ők is ismerték Lacit. Lacit, aki olyan sok örömet tudott okozni órákon vagy órák között a Nyugiban. Miért nem értik meg, hogy micsoda tragédia történt itt. Egy EMBER halt meg, akit ismertek, vagy még szerettek is. Legalábbis azt mutatták…

  Miért csak az én életemet változtatta meg ez az egész? Csak én érzem úgy, hogy ez a nyomorult világ a feje tetejére állt? – egy pillanatra még hátrasandított a válla fölött. – Mintha semmi sem történt volna, halad minden a maga medrében, ahogy szokott.

  Megtorpant egy pillanatra, még mielőtt fellépett volna a lépcsősorra.

  Miért is jövök erre?

  Hirtelen egy pár lépett el mellette kézenfogva. A lány kicsit odabújt a fiúhoz, majd hangosan felnevetett.

  Jó nekik. Ők még együtt vannak… de meddig élvezik még? Meddig tart ez? Megbecsülik az együtt töltött időt? – megállt. – És én megbecsültem? – Továbbindult. Lépett egyet, újabb lépcsőfok. – Honnan tudhattam volna, hogy csak ennyi lesz? Miért nem figyeltem jobban? Észre kellett volna vennem valamit? Olyat, ami majd kiszúrta a szemem, de én mégis elsiklottam felette? Az sms… miért nem én vettem észre, hogy ez furcsa? Annyira kézenfekvő, hiszen korábban sosem írt sms-t. Persze, Szonja sem tudja, miért gyanús ez, csak annyit mondott, hogy furcsa… de hát itt már minden furcsa.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szombat 10:04

eléggé izgulok a vizsga miatt

nyilván pont most kell lekésnem a vilit

nyugi

tök sokat készültél, menni fog!

így is sokkal hamarabb odaérsz majd

azért jobban örültem volna, ha elérem az 52est

tudom kicsim

na

sikerült letölteni a telómra azt a cikket

olvasd még át, ügyesen �

köszi, szeretlek <3

Szombat 13:52

asszem csongrádra megyek a hétvégére,

egyedül akarok lenni egy picit. ne haragudj édesem,

majd beszélünk

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

  Én meg egyszerűen ráfogtam arra, hogy biztos kifogyott a netből – wifi meg nincs az épületben, még mindig.

  De hát az sem igaz, hogy nem volt net! Emlékeznem kellett volna. A vizsga előtt még írt messengeren.

  Miért nem vettem észre előbb? Ha talán odafigyeltem volna erre az apróságra, akkor lehet, minden máshogy történik. Talán nem is ő írta az sms-t?

  De ha meg ő írta, akkor miért írt mást, mint ami valójában történt? Pedig már minden olyan jól alakult, hiszen végre átment azon a rémes vizsgán. Nem volt már sok órája, hamarosan végeztünk volna az egyetemmel, lediplomázunk és…

Odaért a lépcsőfordulóra.

Miért erre jöttem? Mászkálok itt összevissza.

Továbbindult felfelé.

  Nem lehetett öngyilkos. Egyszerűen nem. Átment. Igen, átment, azt mondta Szonjának Érdy tanárnő… Érdy… – mély levegőt vett. – Nem hibáztathatom a tanárnőt. Laci átment. Nem a tanárnő a hibás. És nem ő volt a barátnője, akinek jobban kellett volna figyelni rá. Én vagyok… én voltam a barátnője, nekem kellett volna figyelnem. Nem a vizsga miatt volt olyan, amilyen. Más oka volt, amit én nem láttam.

Vagy…

  Nem bízott bennem. Nyomta valami a lelkét, de nekem nem merte elmondani. Nekem, a barátnőjének, akiben mindenkinél jobban meg kellett volna bíznia. Ha elmondja, másképp történt volna. Nem ez lett volna a vége…

  Vagy mégis, mindenképp ez lett volna a vége? Mert mi van, ha mégis öngyilkos lett… Mióta meghalt, már rengeteg cikket elolvastam a szuicid hajlamú fiatalokról. Az egyikben azt írták, hogy gyakran az életvidámnak tűnő, mosolygós személyek, akik a saját társaságukban központi szerepet játszanak, hajlamosak az öngyilkosságra. De azért kell egy utolsó csepp. Nyilván Lacinál is volt ilyen.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Népbetegség a szuicid hajlam

  Számos kutatás erősíti meg a cikk címét adó állítást. Az 1980-as évek vége hiába hozott enyhülést a keleti blokk országainak, a fiatalok között exponenciálisan növekedő tendenciát mutat a depresszió és társbetegségei. Az ezekhez társuló szuicid hajlamot minden ötödik tinédzser vagy fiatal felnőtt megtapasztalja rövidebb vagy hosszabb ideig az utóbbi generációk képviselői közül. Így hát mostanra tényként kezelhető a fenti szomorú állítás, miszerint népbetegséggé vált a szuicid hajlam

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

  Talán pont a kapcsolatunkkal volt baja. Nem látott benne jövőt, vagy éppen az a jövő zavarta, amit látott. Félt a vizsgáktól, a ránehezedő terhektől, összecsaptak a feje felett a hullámok és nem látott más kiutat. De hát ezek csak közhelyek, nem? Ennyire közhelyesek vagyunk?!

  Viszonylag egyszerűen megoldódott volna minden probléma.

  De miért nem beszélt velem?

  Sok a „miért”. Túl sok. És ettől érthetetlen minden.

  De amúgy meg, tényleg, miért csak magamat hibáztatom? Hogy tehette meg velem, hogy egyedül hagy? Vagy mégis elvette őt valaki tőlem?

  Az sms, Érdy tanárnő, a vizsga… minden érthetetlen.

 Ahogy felért a harmadik emeletre, ismét meglátta azt a párost, akik nemrég eljöttek mellette. Ott ültek a Szádecky-Kardoss Samu terem mellett, kicsit egymáshoz bújva. Egymásra mosolyogtak. Boldognak tűntek, igazán szerethették egymást. Évinek elszorult a szíve. Majdnem elsírta magát, amikor egy kedves női hangot hallott meg:

 -   Kedvesem, ne haragudjon, annyira sajnálom, ami a barátjával történt… nem hiszem, hogy ismer, Rita vagyok, az egyik takarítónő, a portás mesélte nekem, hogy… szóval nagyon sajnálom.

  Évi egy szót sem tudott kinyögni, annyira meglepte, hogy az évfolyamtársai nem mondanak semmit, egy ismeretlen meg igen. De csak egy könnyes mosollyal tudott válaszolni, tovább is ment, mintha sietne valahova.

  Mi az istenért vagyok én ezen az emeleten? Ráadásul megint őket kell néznem… utálom a boldog párokat. Elvesztettem életem szerelmét… Vagyis igazából nem tudhatom, hogy Laci életem szerelme lett volna-e. Megfosztottak tőle, hogy kiderítsem.

  Legszívesebben üvöltenék, vagy hazamennék, bekuporodnék a sarokba, és csak sírnék és sírnék… Rosszul vagyok ezektől az emberektől. Ők boldogok, és nem változott meg az életük. És mi van velem?

   Nem tudok enni, aludni, órákra járni.

   Miért változott meg minden? Miért pont most?

  A benne kavargó zűrzavar szinte elvakította Évit, oda sem figyelt arra, mi történik körülötte, ezért szinte elállt a szívverése, amikor lenézett a lépcsőn. Exbarátját, Nagy Szabolcsot látta meg, jóval lejjebb, de nem tévedhetett, biztosan ő volt.

  Azt mesélte valaki, hogy egyéni tanrendet kért, és Pesten dolgozik ebben a félévben. Akkor meg mit keres itt?

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar

Kedvezményes tanulmányi rend kérelem

Alulírott Nagy Szabolcs (születési hely, idő: Szeged, 1997.07.09.) második évfolyamos, magyar mesterszakos hallgató (azonosító: MR7P4D) kérem, hogy tanulmányaimat a 2019-2020/2 félévére kedvezményes tanulmányi rendben folytathassam.

Kérelem indoka (minden esetben dokumentummal hitelesítendő):

• Családi/szociális helyzetemben drasztikus változás következett be, ugyanis kedvezményezett eltartott státuszom megszűnt, így teljes munkaidőben vagyok kénytelen dolgozni Budapesten

A csatolmányban megtalálhatóak:

• Munkaszerződés
• Kitöltött táblázat a felmentendő kötelező foglalkozásokról

Szeged, 2020.                                                                                      .........................................                                

                                                                                                                    hallgató aláírása

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------