Egy hónappal később...

...

  A Magyar Irodalmi Tanszék második emeleti folyosóján apró léptek sűrű kopogása visszhangzott, de Juhász Gyula másfélszeres életnagyságú, festett gipszből készült fülein kívül más befogadóra nem talált. Alig múlt hét óra, a Nap sugarai még szórtan hatoltak be a vékony ablakokon. Szonja kedvenc részéhez csak később, valamikor a délután folyamán jutnak el a fotonrészecskék direkt módon. A színes ólomüvegen megtörő fény hosszú percekig tarkítja a középső lépcsőfordulókat. Reggelenként csak az oszlopfők megmunkálását és a márvány erezetét vizsgálja, újra felfedezi a rózsaszín épület összes részletét, amiket más figyelmen kívül hagy napról napra. Amikor szerelembe esett a szegedi bölcsészkarral, még gólya volt, de azóta sem tudta elhagyni azt. Tanszéki adminisztrátorként hasonló módon próbál befogadni mindent, ami körülötte zizeg. Így tudja legjobban végezni a munkáját.

  Csend. Megszűnt a kopogás. Szonja nem ment be az irodájába, minden reggel el kellett zarándokolnia a folyosó végéig. Most ért az erkélyre vezető, bezárt ajtóhoz. Nem erről az erkélyről esett le Laci, de ez a rész tartozott a magyar tanszékhez, így itt lett emlékhely pár nap alatt. A tucatnyi mécsesből már csak kevés égett, a gyertyák helyét viaszkupacok jelölték. Nem tudott a fotókra nézni. Meggyújtott pár használható mécsest, és egy nagy sóhaj kíséretében visszaindult az irodájába. Őt különösen lesújtotta a tragédia, és nem hagyta nyugodni, hogy senki nem tud biztosat. Úgy érezte, újra el kell olvasnia az összes eddigi cikket az ügyről. Valami megmagyarázhatatlan gondolat fészkelte be magát a fejébe. Az nem lehet, hogy…

  A rendőrség már közölte velük az ítéletét: öngyilkosság történt. Az ügyet lezárták. Kovács Péter nyomozó azért a névjegyét nála hagyta, és azt mondta, hívhatja bármikor, de láthatólag nem gondolta komolyan. Szonja nagyon elégedetlen volt, de nem tudta igazán eldönteni, hogy azért-e, mert valami sántít neki az egész ügyben, vagy csak szimplán a tény zavarta, hogy a rendőrség ennyire kézenfekvőnek veszi, hogy diákok ugrálhatnak ki a BTK ablakaiból, ha rosszul sikerül egy-egy vizsgájuk.

  Később kiderült: meglátásaival nincs egyedül...

- Te elhiszed ezt, Szonja? – tette elé Évi a következő héten a halottkémi jelentést. – „Köröm és körömalj: tiszta, karcolás vagy dulakodásra utaló jel: nincs, cranium: horpadt, protuberantia mentalis: törött…”

Az adminisztrátor úgy döntött, itt az ideje megszakítani a latin szavak áradatát.

- Hogy jutottál hozzá?

- Laci szüleitől. Ideadták, nézzem meg én is, de hát nem értek orvosul. De nem is ez a lényeg – nézett rá a lány elszántan. – Szonja, te el tudod hinni, hogy Laci öngyilkos lett? Rendben, értem én, hogy feszült volt mostanában… de hogy ír egy sms-t, aztán leugrik az erkélyről a belső udvarra…

Szonja hirtelen rádöbbent, mi zavarta idáig a legjobban.

- Hát persze, az sms! Ki ír ma már sms-t? Ti nem messengeren szoktatok beszélni? Ez egyszerűen nem vall rá.

- Ugye? De a nyomozást lezárták… legalábbis hivatalosan.

Évi közelebb hajolt Szonjához.

- Kérlek… legyél a „nemhivatalos” nyomozás vezetője. Ismersz itt szinte mindenkit, és szerintem, még ha nem is Érdy tanárnő lökte ki, de valaki innen tehette, belülről. Laci egy életvidám srác volt, soha nem dobta volna el magától az életet. Hiszen már közös életet terveztünk – hajtotta le a lány a fejét szomorúan. – És most mindennek vége. Én viszont nem nyomozhatok, velem nem sokan állnának szóba, így nem bosszulhatnám meg a halálát.

- Azt ugye tudod, hogy amúgy sem tehetnéd meg?

- Tudom. De kérlek! Azt akarom, hogy élete végéig börtönben rohadjon az a szemét, aki elvette őt tőlem. Bármi áron!

Évi reményvesztett, kétségbeesett dühét látva Szonja torka összeszorult. Az eset felidézett benne valamit, amiről már azt hitte, sikerült elfelejtenie.

Végül nagyot sóhajtva bólintott:

-     Rendben, Évi. Segítek, mert nekem is nagyon gyanús ez az egész, és mert szegény Laci megérdemli, hogy kiderítsük az igazságot. Viszont – tette mindkét kezét hirtelen az asztalra –, lenne egy feltételem.

-     Nagyon köszönöm! Annyira hálás vagyok! Mondhatsz bármit, teljesítem! – mosolygott rá a lány halványan. Szonja viszonozta.

-     Nagyszerű. Segíts nekem mindenben, kérlek. Úgy kell intéznünk, hogy senki se jöjjön rá itt az egyetemen, hogy nyomozunk.

*

Update #5: Felháborodás, tétlenség, gyász

  László öngyilkosságáról kérdeztük a bölcsészkar hallgatóit. Az általános reakció a felháborodás volt a rendőrségi nyomozás gyors lezárása miatt, többek szerint képtelenség, hogy saját magával végzett volna a fiú. A csendes gyászon kívül tehetetlennek érzik magukat. P. Éva, az elhunyt egykori barátnője, nem tudja elfogadni a nyomozati eredményt, de belefáradt a hivatalos szervek kapuinak döngetésébe. Az ügy lezárásával végre elindulhat utolsó útjára Laci, és talán mindenkinek könnyebb lesz ezután feldolgozni a tragédiát.

Update #4: A rendőrség lezárta a nyomozást

  A Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság megszüntette a nyomozást H. László ügyében. Közleményük szerint idegenkezűségre utaló nyomot sem a boncolás, sem pedig a helyszínelés során nem találtak. Valószínűsíthetően baleset vagy öngyilkosság állhat a húszéves fiú halálának hátterében.

Update #3: Megrázó részletek láttak napvilágot

  A halottkémi jelentés szerint órákig szenvedett halála előtt a fiú. Miután eddig tisztázatlan körülmények között közel tíz métert zuhant a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Egyetem utcai épületének egyik erkélyéről, nem halt bele azonnal sérüléseibe. A csigolyái olyan károsodást szenvedtek, hogy gyakorlatilag mozdulatlanná és segítségkérésre képtelenné vált. Több óráig szenvedhetett, mire eszméletét vesztette a belső vérzéstől vagy a hidegtől, majd végül belehalt sérüléseibe.