2023. szeptember 8., péntek
SZTE BTK

A falinaptár már szeptembert mutatott, az augusztusi napraforgómező képét felváltotta egy színes levelű fákkal szegélyezett szőlőbirtok, az időjárás viszont még mindig nyárias volt, s a hőség rátelepedett az egész városra. Feri gyöngyöző homlokkal lépett ki a portásfülkéből, zsebéből kihalászott egy már használt zsebkendőt, és letörölte vele az izzadságcseppeket.

– Kész is vagyok, itt vannak a kulcsok! – nyújtotta oda Rita Ferinek néhány terem kulcsát, ahol az imént takarított. 

– Dögmeleg van! – fújt egyet Feri, miközben szépen felakasztgatta a kulcsokat a helyükre.

– Ne is mondd! Reggel még majd’ megfagytam, most meg mindjárt megsülök – legyezgette magát a kezével Rita. 

– De legalább még nyugi van. Jövő héttől indul az őrültek háza.

– Az semmi nem lesz a decemberhez képest. Na, akkor lesz igazán nagy a fejetlenség!

– Decemberben? Hát akkorra már szinte minden gólya tudni szokta, merre vannak a termek.

– Nem azért. Te nem is hallottad? Lehet, hogy akkor kezdik felújítani a Petőfi-épületet.

– Ó, ha annyi ezresem lenne, ahányszor hallottam már ezt – nevetett Feri –, szerintem rég nyugdíjba mentem volna. 

– És én is valószínűleg a Maldív-szigeteken szürcsölgetném a koktélokat a tengerparton… De ez most komolynak tűnik. A dékáni hivatalban a titkárnőket hallottam beszélni arról, hogy még azt sem tudják, hova kellene átpakolni azt a rengeteg bútort, meg hogy a félév utolsó pár hetében a hallgatóknak már nem ott lesznek az óráik, de még arról sincs fogalmuk, hova kéne átszervezni őket.

– Ebben tényleg lehet valami – bólogatott Feri. – Idáig még sohasem jutottak, hogy szervezkedni is kelljen, mindig csak mendemonda maradt a felújítás.

– Az biztos, hogy ráférne.

– Egyszer, képzeld, már odáig fajult a dolog, hogy békés tüntetést szerveztek az épület előtt. Gyűjtötték az aláírásokat, hogy legalább egy tisztasági festést csináljanak, ha már denevérek repkednek a termekben.

– Hogy mi? Denevérek? 

– Bizony, csak úgy berepültek. Te akkor még nem dolgoztál itt?

– Nem tudom, Feri. Mikor volt ez pontosan?

– 2015-ben lehetett… Vagy inkább ’16-ban?

– Akkor még nem dolgoztam itt – szólt Rita csendesen.

Távolinak tűnt a hangja, hét év messzeségéből hangzottak azok a szavak. Fejben 2016-ban járt. Olyan fájó emlékek bukkantak felszínre, melyeket azóta minden egyes nap próbált elfelejteni. És ez még akkor sem ment, ha most már boldog volt Zsolt oldalán. Azt, hogy egyszer megvolt az esélye a családalapításra, aztán minden széthullott, egyik pillanatról a másikra, soha nem fogja tudni feldolgozni. Csak próbál nem gondolni rá.

Feri látta, hogy Rita tekintete elrévedt néhány pillanatra, de nem firtatta, miért. 

– Nem is fontos igazából, mikor volt, a lényeg, hogy nem értek el vele semmit – vonta meg a vállát a portás, miközben Ritát fürkészte. – Mármint a tüntetéssel. Említettem már, hogy dolgoztam a Petőfiben is?

– Tessék? – Ritát hirtelen rántotta vissza Feri kérdése a jelenbe.

– Na, persze akkor még nem Petőfi-épületnek hívták, hanem DÉLÉP-nek.

– DÉLÉP?

– Igen, egy építőipari vállalat volt a nyolcvanas években, ott dolgoztam mint építőmunkás. Szép idők is voltak! Építésvezetőig sikerült vinnem, de aztán a nyolcvanas évek végén csődbe ment a cég, nekem pedig odébb kellett állnom – Feri látta Ritán, hogy valami nagyon foglalkoztatja, így zavarában tovább folytatta. – De előtte még átépítéseken dolgoztunk az épületben, amikor az egyetemhez került. Na, az volt aztán a fejetlenség! Még építkeztünk, de már tartottak ott órákat, át is helyezték néhány tanár szobáját. Kőművesek, festők és tanárok járkáltak a folyosókon…

– Na, akkor nem szívesen lettem volna ott takarítónő! – sóhajtott Rita. – Mármint hivatalsegéd…

*

Békés volt a tüntetés a BTK Petőfi-épületéért: a hallgatók árvácskát ültettek
Szeged Ma, 2016. március 1., kedd

(https://szegedma.hu/2016/03/mar-egy-tisztasagi-festesnek-is-orulnenek-az-szte-petofi-epuleteben)

A hallgatók kedd délelőttre szerveztek békés demonstrációt a Petőfi sugárúti BTK épület elé az áldatlan állapotok miatt. Szerettük volna megkérdezni a diákokat, miért álltak a kezdeményezés mellé, azonban nem mindenkitől kaptunk választ. Szabó Gábor rektor azt mondta: “soha nem lesz ebből tisztességes épület” – már ami a külcsínt illeti.

Nemcsak BTK-s hallgatók, más karok diákjai és oktatói is csatlakoztak a Petőfi-épület elé szervezett békés tüntetéshez, vagy ahogyan ők hívják: párbeszédhez. Szerettünk volna a demonstráción résztvevő néhány tucatnyi hallgató közül is megkérdezni néhányat arról, miért csatlakoztak a keddi rendezvényhez, mit gondolnak az erősen felújításra szoruló épületért indított kezdeményezésről, kérdéseinkre azonban nem mindenki szeretett volna válaszolni. Farkas Gabriella volt a kivétel, a négyfős baráti társaságból egyedül őt sikerült mikrofonvégre kapnunk, mert a többiek nem szerették volna sem nevüket, sem véleményüket vállalni az ügyben. Gabriella elmondta, harmadéves magyar irodalom szakos hallgató, sok órája van a Petőfi sugárúti épületben, s a petíció aláírásával azt szeretné elérni, hogy a jövő egyetemistái már egy megszépült oktatási épületben tanulhassanak.

Varga Ákostól, a BTK HÖK elnökétől megtudtuk, már 1400 aláírás felett jár petíciójuk (Erasmusos hallgatók is melléjük álltak), amivel a “szocreál hangulatú épület, a bölcsészettudomány fellegvára” felújítását, vagy legalább tisztasági festését szeretnék elérni. A hallgató hangsúlyozta, megmozdulásuk pártpolitikától független, hiszen már több mint 20 éve szükség lenne a renoválásra.

Denevérek és szennyvíz keseríti meg a BTK-s oktatók mindennapjait

A HÖK-elnök beszéde után – lévén, békés demonstrációról van szó – 24 árvácskát ültettek a lépcsőfeljáró mellé. Az akciót körülbelül 10 rendőr biztosította. A 14 óráig tartó rendezvényen később egyébként felszólalnak még a Petőfi-épületben oktató tanárok, tanszékvezetők és intézetvezetők is.

Áldatlan állapotok a mosdókban és az oktatói szobákban, denevérek repülnek be szabadon a termekbe, a menekülő útvonalak bizonyos tanszékekről teljesen hiányoznak, ráadásul olykor a szennyvízcsövek is elviselhetetlen szagokat árasztanak magukból – erre panaszkodott Csikós Zsuzsanna, a Hispanisztika Tanszék docense. Beszédét követően Plank Andrea főszervező vette át a szót, aki amellett, hogy hangsúlyozta, a keddi rendezvény inkább párbeszéd, semmint tüntetés, átnyújtotta Szabó Gábor rektornak az 1400 fő által aláírt petíciót.

“Soha nem lesz ebből tisztességes épület”

A rektor is megerősítette, tüntetésnek nem lenne értelme a BTK épülete előtt. A Szegedi Tudományegyetem fenntartásába 450 ezer négyzetméternyi épület tartozik, ezeket csak részben, apránként tudja felújítani, s főként pályázati forrásból. Szabó Gábor meglepődött, amikor azt hallotta a szervezőktől, hogy az egyetem vezetése lesöpri az asztalról a felújításra vonatkozó beadványt, ilyen megkeresést ugyanis korábban nem kaptak. A kar dékánjával viszont folyamatos az egyeztetés arról, milyen fejlesztési terveket valósíthatnának meg az épületen belül és kívül, de hozzátette: “soha nem lesz ebből tisztességes épület” – már ami a külcsínt illeti.

Korábban írtuk

Mint azt korábbi cikkünkben megírtuk, a Szegedi Tudományegyetem Petőfi sugárúti épületében olyan áldatlan állapotok uralkodnak, hogy a diákok aláírásgyűjtésbe kezdtek. Eddig több mint 1300 szignót sikerült összegyűjteniük – tudatta portálunkkal akkor Plank Andrea, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának tagja. Az aláírásgyűjtés nyomatékosításaképpen ma délelőtt 10 és 14 óra között békés demonstrációt szerveznek, a rendezvény utolsó három órájában a kar vezetése dékáni szünetet rendelt el. “Tudjuk, hogy nincs erre pénze az egyetemnek, de már annak is örülnénk, ha tisztasági festés lenne, mert az sem történt meg harminc éve.”