2022. április 28 - május 1.

csütörtöktől vasárnapig

Solti Ákos

Csütörtök van, és én éppen elég fáradt vagyok már így a hétvégére. Nem csodálkozom, a mostani héten eléggé túlvállaltam magam. A meló, az egyetem és az otthoni teendők mellett három fociedzés kifárasztja az ember fiát. Mindenesetre nem bánom, mert amióta meghalt Érdy tanárnő, minden más lett a kreatívon, minden ember furán viselkedik. Mintha mind egyszerre ölték volna meg a nőt. Ami nyilván képtelenség, egyébként is szerintem levágós, hogy Lídia tette. Ha nem ő tette volna, akkor biztos, hogy nem reagál így arra, amit annak a yardnak a felesége mondott. Az a Rita vagy ki. Na nem mintha engem ez annyira érdekelne, éppen elég gondom van így is. Most, hogy vasárnap anyák napja lesz, haza kellene mennem, de nem igazán vagyok olyan kedvemben, hogy találkozzak a családdal. Szeretem őket, de jobb, ha csak ritkán megyek látogatóba. A hugi így is hívott reggel, hogy apu megint elvette az öcsénk telefonját egy hónapra. Már meg sem kérdeztem, hogy miért, ugyanis apám rosszabb, mint Voldemort: egy rossz lélegzet és véged.

Shit! Ez a troli úgy rázkódik, mintha földrengés lenne. Remélem, a fiúk még nem kezdik el a szokásos csütörtök esti lerészegedést, mert ilyenkor nagyon nehéz kezelni őket. Persze, ha együtt kezdünk el inni, az más. Lassan két éve lakunk már együtt mi négyen, és ezalatt rahedli hülyeséget megéltünk egymás mellett. Mint amikor Zalán elhozott haza egy olyan zöld lime rollert, és az udvaron hagyta éjszakára. Kettő körül arra kelt fel szerintem az egész utca, hogy az a szerencsétlen kétkerekű kint vonyít a teraszon, mert egy macska meglökte. OMG, milyen érzelgős lettem. Olyan vagyok, mint Áron.

Leszállok a troliról, és a Töltés utca felé veszem az  irányt. Sokan nem tudják, de a kedvenc időszakom a tavasz, mert ilyenkor olyan, mintha minden tiszta lappal kezdődne. Külön jó, hogy ilyenkor Speci is sokkal többet lehet a szabadban, akár futni is eljöhet velem. A szomszéd háznál egy bazsarózsa bokor van, ami most virágzik. Szeretem ezt a gazt, mert az otthonomra emlékeztet. Odaérek a házhoz, és hallom, hogy a kutyám már csahol. Megsimogatom a bukóját, utána pedig benyitok, négylábú barátom szokás szerint követ.

Bent észvesztő nagy füst fogad, nem tudom, mi lehet ez, de irgalmatlan büdös. Gyorsan megtörlöm a kutya tappancsait, és az útjára engedem kedvenc helye, a kanapé felé. Zalán jön ki a konyhából, a füsttől prüszkölve.

- Helló, haver! Azt ajánlom, falcolj le, amíg még tudsz, mert Áron megint konyhatündéresdit akart játszani.

- Be lehet fogni, hínáragy! - szól ki a konyhából a mi Wishről rendelt Gordon Ramsay-nk.

- Huhu merre van? - kérdezem, hiszen megígérte, hogy segít értelmezni azt a Frankensteint vagy mit. Ő is anglisztikás, mint én, neki jobban fekszenek az ilyen old school dolgok. Egészen magának való, nem igazán mutat ki érzelmeket. De ezt már megszoktam.

- Azt mondta, randira megy - válaszol Zalán.

Mi az isten! Hugó és a randi? Na, ilyet se hallottam még sosem.

- Magára öntött vagy fél üveg pacsulit - helyesel Áron.

- Neki legalább nem égettkaja szaga van - vihog Zalán.

Ezt Áron már nem hagyja szó nélkül, belebokszol a vállába. Ezek után általában egymást püfölik vagy egy órát, szóval jobb, ha én most lelécelek.

- Na, ez a hétvége megint jól kezdődik - morgom, és a szobám felé indulok.

*

Banyek, majd szétrobban a fejem, tuti, hogy egy tank ment rajtam keresztül. Mi ez az ordenáré nagy ricsaj? Jaa… Az ébresztő. Lenyomom a telefonon. Felülök az ágyban. Na, ez nem volt jó ötlet, a szoba irgalmatlanul forog, mint egy rohadt ringlispil. Istenem, csak Speci ne vegye észre, hogy felkeltem, mert akkor… Késő, az ágyon kiterülve, a kutyám tappancsaival a mellkasomon azon gondolkozom, hogy a fenébe ihattam tegnap ennyit.

Halvány emlékeim vannak az estéről. Asszem, Hugó hazajött, és hozott magával valami nagyon fancy whiskyt. Utálom a whiskyt. Aki kitalálta, biztos emberek kínzására tervezte. Mintha kimarná az ember lelkét. Fel kéne tápászkodnom, mert ha nem viszem ki a kutyát, akkor baj lesz.

Felöltözöm, közben hallgatózom, hátha valaki velem együtt ébredt, aztán eszembe jut, hogy olyan még nem történt. Most is durmol még mindenki a paplan alatt. Speci a szájában hozza nekem a pórázát, jelzi, hogy ideje indulni. Felhúzom a futócipőmet, és a kutyámmal együtt elindulok futni. Kíváncsi vagyok, mennyit bír most a térdem. Igaz, már fél éve, hogy lesérültem, de ki tudja, mikor kezd el újra fájni. Persze, edzőbá erről nem tud, mert akkor még kitenne a kispadra.

Befordulok a vasútállomás sarkán, még alig vannak az utcán emberek. Csak néhány idősebb néni igyekszik valamerre, ilyen bolondnénis csíkos táskával. Lehet, hogy ezt otthonról hozom, de akinél ilyen szatyor van, az általában bolond.

Figyelmem, mint általában, most is elkalandozik, és inkább befelé figyelek, mint hogy az előttem lévő útra koncentrálnék. Tegnap úgy értem haza, hogy nem érdekel, ami mostanában a suliban történt. Nos… sosem tudtam jól kamuzni, még magamnak sem. Vajon ki lehet a gyilkos? Az clear, hogy Érdy tanárnő nem volt sok ember kedvence, de azért nem kellett volna megölni. Azt hittem, Lídia reakciójából kiindulva, hogy fixen ő volt az. Könyörgöm, ki készül ki ennyire attól, ha valami hasonlóság van a gyilkosság meg egy lökött irka-firka között? De most, jobban belegondolva, mikor lett volna ideje arra, hogy megölje a nőt, aztán úgy viselkedjen, mintha nem történt volna semmi? Ehhez vagy Bundynak kell lenni, vagy olyan szinten érzéketlennek, hogy az embernek ne legyenek emberi kapcsolatai. Na, Lídia eléggé ijesztő csaj, de tuti nem Bundy. Az érzéseit meg láthatóan még titkolni sem tudja, nemhogy kifejezni őket. De ha nem ő volt, akkor ki az isten? Kinek volt egyáltalán akkora nagyon nagy baja Érdyvel, hogy kinyiffantsa? Mi lenne, ha megkérdezném otthon a fiúkat? Úgyis mindig azt mondják, hogy egy outsider jobban lát mindent.

Shit… Annyit gondolkodtam ezen, hogy már haza is értem? Elnézve Specit, és azt, ahogy lóg a nyelve, ma eléggé megfuttathattam.

*

Miért kell nekem minden hétvégén ennyit inni, fogalmazódott meg bennem a kérdés, épp az imént, amikor felkeltem az ágyból. Ma biztos nem megyek futni, mert akkor kidobom a taccsot. Kiengedem Specit, aztán gyorsan leülök meginni egy frissítőt. Nevetnem kell, ha arra gondolok, a papa hogy nevezte. After gym or after party. Az öreg nagy arc volt, kár, hogy már nincs velem.

Gyorsan lehajtom a poharat, hogy másra figyeljek, ne erre az emlékre. Inkább azt kéne megfejtenem, mi történt tegnap. A hatodik istennyila után már semmi nincs meg. De előtte mintha megkérdeztem volna a fiúkat erről a gyilkosság szituról. Eleinte ők is azt mondták, hogy tuti az a csaj volt, de amikor elmondtam, hogy szerintem az miért nem lehetséges, akkor Áron kérte, mondjam el, mire emlékszem arról a napról. Fura volt, mert most az egyszer végighallgattak. Utána viszont rosszabbak voltak, mint Speci, hogyha nem kelek fel időben.

Áron kitartott amellett, hogy Lídia volt, a reakciója miatt. Zalán szerint Iza volt, mert elkésett, és berágott a tanárra. Hugó viszont nagyon érdekes dolgot mondott. Hogy felejthettem el? Pedig egyébként teljesen logikusnak hangzik.

Hugó szerint lehetséges, hogy Pendrőczy volt, mert mindig veszekedtek Érdyvel, és aznap reggel is volt egy nagy vitájuk. Ez szerintem teljesen possible. Ha belegondolok abba, hogy a prof mennyire utálta azt a nőt, nem lennék meglepve, ha kinyírta volna. De hogy bizonyítsam be, hogy ő volt? Semmilyen bizonyítékom nincs ellene. Addig meg nem mehetek a yardhoz, amíg nem tudok semmi biztosat. Szerintem beszélnem kéne a tanárral, hátha elkottyint valamit. Úgyis kell keresnem valakit témavezetőnek a szakdogához. Hogy is szokták mondani? Két legyet egy csapásra. Kikeresem a coospacen a névjegyét, aztán írok neki. Mi baj lehet belőle? Meg is nyitom a telefonomon, és elkezdem keresni. Mivel még nem volt vele órám, nincs könnyű dolgom, de csak megtalálom. Mi lenne, ha inkább emailben kérdeznék rá? Igen, az biztos jobb lesz. Rámegyek az email címre,  begépelem az üzenetet, majd rányomok az elküldés gombra. Hadművelet indul.

Nagy csörömpölés zökkent ki gondolataimból. Leesett a poharam, és ripityára tört. Azt hiszem, nem szabad ennyit innom, mert akkor nem tudok koncentrálni két napig.

- Mi volt ez a zaj? Valaki betört ide vagy mi?

- Nem, sorry, csak leesett egy pohár, bocs, Áron.

- Nem gáz, csak egyébként is széthasad a koponyám - masszírozza a halántékát, miközben megáll velem szemben a pult másik oldalán. - Veled mi a helyzet, hogyhogy fent vagy ilyen korán?

- Ember, 11 óra van - nevetem el magam. - Egyébként mennem kell, mert meghívtam anyámat ebédre a Cseppbe. Nem akartam hazamenni, so ő jön fel ide.

- Jöhetek én is, haver? A főnök éhes - bök a hasára ez a hülye.

- Dehogy jöhetsz, főzz valamit magadnak, Tündérke - röhögök, és megyek a szobámba, gyorsan átöltözni.

- Nagyon kedves vagy….. - hallom még Áron sopánkodását.

Én viszont nem érek rá ilyenekre, mert anyám megöl, ha elkésem.