A kórus ma is nagyot alkotott a Dómban. A karácsonyi éjféli misére a szokásosnál jóval többen eljöttek. Mondjuk, ez nem is meglepő. Ezekben a kaotikus időkben mindenki szeretne kérni valamit az Úrtól.

Így morfondírozott Érdy Ibolya, amikor az előszobába érve lerúgta magáról a magassarkú csizmát, amit aztán betett a cipősszekrénybe, a többi, katonásan sorakozó lábbeli mellé. 

    Csinszka a vacsoráját követelve szaladt idős gazdája felé, aki korát meghazudtolóan sebesen hajolt le a macskához, megsimogatni annak óriási, cirmos fejét. Miközben Ibolya a norvég erdei macska táljába öntötte az alutasakost, Csinszka a lába köré tekerte lompos, szürke farkát, és hálásan nézett a nőre. Közben a tanárnő elkezdte mesélni kiskedvencének a terveit.

– Ha most elindulnánk, ott lehetnénk Gáboréknál holnap reggelre Németországban. Igaz, hogy a menyem azt mondta, idén inkább síelni mennek karácsonykor, de miért is ne tarthatnék velük. Legalább nem csak kettesben töltenénk a karácsonyt, igaz, Csinszka?

Tudta ő jól, hogy ebből a tervből úgysem lesz semmi, de ezt a macskának már nem vallotta be. Inkább csak leült a kedvenc méregzöld színű foteljébe, feltette az unásig hallgatott lemezét, és az egyetlen karácsonyi ajándékát kezdte olvasni. Agatha Christie Karácsonyi krimik. Már mindet olvasta, amit a fia is tudhatna, ha egy percig is figyelt volna rá. Nem baj, ez attól még egy szép ajándék. Ezeket a klasszikus krimiket amúgy sem lehet soha megunni. 

Csinszka visszatért a vacsorától, most pedig a kis zsámolyon kezdte tisztogatni fenséges mancsát, nehogy azon egy szem piszok is maradjon. A gazdi inkább másfelé terelte a szót, nem akarta, hogy a macska lássa, fáj neki, hogy idén nem lehet a fiával az ünnepek alatt.

– Képzeld, Anna megint nem tudott lakatot tenni arra a lepcses szájára. Volt mersze Olgáék előtt azt mondani a fekete kabátomra, hogy retro! Ha tudná az a senkiházi, hogy a fashion streeten egy kisebb vagyonért tudnám eladni... Mit ér az ő „divatos” műszőrméje az én örökké stílusos, gyapjúkabátom mellett? Az arcátlan... De ne szitkozódjunk, Csinszka. Hiszen mégiscsak Szenteste van. Inkább olvasok neked egy novellát ebből, hátha akkor egy kicsit lenyugszunk.

✽

    – Óóó, máj láááv – harsogta Feri a YouTube-on éppen elindított Freddie Mercury-val a Thank God It’s Christmas kezdősorát.

    – Húú, de jó, hogy ezt a számot kapcsoltad be! – lelkendezett Zsuzsi – Enélkül nem karácsony a karácsony. Kevin nélkül csak-csak van ünnep, na de Queen nélkül! Anélkül nincs.

    – Már hogyne lenne… – morogta Sári, Zsuzsi lánya.

    – Máj láv, máj frend. Tudjátok, az az, ami nem az alkohol – kuncogott Feri még mindig teljesen a Queentől átszellemülten.

    – Mi van, Feri? – röhögött Tóni, Feri öccse.  

    – Tudod, az alkohol nem barátja a májnak – kacsintott Feri.

    – Ez borzalmas volt… – mondta Tóni és Sári kórusban.

    – Amúgy meg akkor májz frend lenne, nem máj frend… – tette hozzá Sári. Csak Zsuzsi kacagott megállíthatatlanul. – Nekem nagyon tetszett! – nyomott puszit a büszkén vigyorgó Feri arcára.

    – Tudok még jó poénokat. Milyen a barátságtalan kinézetű biztonságtechnikai eszköz? – izgatott várakozással tekintett körül. Elgondolkodó tekintetek szegeződtek rá, még Tóni és Sári is kíváncsian várta a megfejtést.

    – Riasztó – felelte Feri, büszkén kihúzva magát. Zsuzsi hahotázásban tört ki, Sári arcán is mosoly futott át, de gyorsan elfojtotta. Szereti Ferit, olyan, mintha az apja lenne, de a szóviccein nem hajlandó nevetni. – Ó, leállt a zene, újraindítom és rágitározok, tudom ám az akkordjait!

    Feri Freddie-vel közös koncertjét öröm volt hallgatni, Sári és Tóni mosolyogva figyelte, Zsuzsi szeme könnyes lett.

    – Ferikém, ez gyönyörű volt! – mondta Zsuzsi, majd odasétált a karácsonyfához, elkezdett turkálni alatta, és egy masnival átkötött könyvet varázsolt elő.  

    – Anyu, te mit csinálsz? – kérdezte Sári értetlenül. Még nem szólt senki, nem csengetett a Jézuska, vagyis Feri, aki ilyenkor őrültek módjára szokta rázni a kiscsengőt. 

    – Ja, csak megkezdem az ajándékozást. Tessék, Feri, ez a tiéd – nyújtotta át csillogó szemekkel Agatha Christie Karácsonyi krimik című kötetét. Feri majdnem kibújt a bőréből örömében, le se lehetett vakarni a vigyort az arcáról. – Honnan tudtad, hogy ezt nagyon szeretném? 

    – Feri, nálad feltűnőbben senki nem célozgat arra, mit szeretne kapni – szólt közbe Tóni.

    – Höhö – kuncogott Feri, majd elcammogott a konyhába, onnan kiabált ki – akkor most én adom oda neked az ajándékot, Zsuzsi. Megsütöttem a kedvenc csokitortádat, remélem, nem sejtetted meg előre a meglepetésemet!

    – Csak az egész ház úszik az illatban – kacagott Zsuzsi. – De remélem, nem sütöttél bele gyűrűt, elég mindenki életébe egy házasság, és azon már mindketten túl vagyunk.

    – Dehogy sütöttem bele – jött be a szobába Feri vidáman, kezében a tortával egyensúlyozva – Ha megkérnélek, akkor biztos, hogy nem karácsonykor, az túl klisés.  Ki csinál már ilyet?