Olyan ez a cím, mint egy varázsige. Egy halott kel életre. Eleve azzal, hogy egy halott nevét kiejtjük – vagy ha akár csak rágondolunk – egy kicsit feltámad. Hál' Istennek Karinthy Frigyes a rádió korában élt, így – némi szerencsével – fenn maradt a hangja. És tudatosan használta úgy a rádiót, mint egy időkaput, vagy időcsövet, amin keresztül az 1930-as évek második feléből átszól ide, mihozzánk 2021-be. Ez hátborzongató. Átszólt minden felett: Don felett, nyilas uralom felett, a szabadság kis illúziója felett, a legsötétebb kommunista idők felett, a kevésbé sötét szocialista idők felett, a rendszerváltás hamis gőgje felett ide, hozzánk mai magyarokhoz. Így nem engedi magát elfelejteni. Ott a neve, az életműve, a hangja. Ércesen szól hozzánk versben, hogy jobban megjegyezzük. Mi meg, ha akarnánk se tudnánk feledni. 

Szerkesztőségünk most kedvenc Karinthy-idézeteivel emlékezik.

Magos-Dóra Lili kedvence:

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

Kaiser Zsanett kedvence:

Hallgatni arany – beszélni Petőfi.

Csabay-Tóth Bálint kedvence:

Mint aki halkan belelépett,

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog

Mint aki halkan belelépett. [...]