Mikor 2020. júliusában először hallottam arról, hogy Grecsó Krisztián gyermekvers-kötetet ír, – történetesen a Vera kötetbemutatóján, Békéscsabán – egyszerre voltam elbájolva és lelombozva. Egyszerre gondoltam azt, hogy „Jaj, milyen bájos lehet a kislány, akinek írta” – és mikor meghallottam a Bóbiták versét, az elbájoltság-érzés hatványozódott – valamint, hogy: „Még egy újdonsült szülő, aki gyerekverseket kezd írni.”. Akkor nagyon mást gondoltam a gyermekirodalomról, mint ma. (Pedig nem telt el sok idő, csupán szűk egy év.) De sok minden történt velem is, a világunkkal is ez alatt az idő alatt és megfordult velem a világ – meg, azt hiszem, én is a világgal. A gyermekirodalmat szokás degradálni, kinevetni, lenézni. Én is hasonló véleményen voltam, de megváltozott az álláspontom, mert rájöttem, a gyermekirodalmi szövegek is lehetnek mélyek, többrétegűek, árnyaltak. Szólhatnak több korosztálynak is egyszerre. Lehetnek reflexívek. Mindemellett pedig fontos funkciót is betöltenek abban, hogy kultúrakedvelő embereket neveljünk. Én még fiatal vagyok, testvérem nincs. Nem tudom, milyen az az érzés, mikor egy olyan kisdedet tartasz a kezedben, akihez közöd van. De az egyetemi gyermekirodalmi kurzus meggyőzött és megváltoztatta a nézőpontomat, amit köszönök. Grecsó Krisztián legutóbbi – egyben első – gyermekvers-kötete, a Belefér egy pici szívbe kritikája következik.

A borító és illusztráció az első, amit észreveszünk egy könyvön, így ezzel kezdem. Ahogy az már egy jó idő óta megszokott, a Grecsó-köteteket Baranyai (b) András illusztrálja, így ez esetben is az ő sajátos stílusával találkozhatunk. Rendkívül színes, részletes, sok mindenre reflektáló borító ez, mint ahogy ez már megszokott tőle. Olyan pici, finom részletekre figyel Baranyai – mind a borító, mind a belív grafikái esetében –, mint például a dalszöveg-átiratok alapjául szolgáló dalok albumainak borítói (Pl.: Hungária: Hotel Menthol (1981), Quimby: Kilégzés (2005)), vagy a Grecsó-család arcvonásainak leképezése. A borító centrumában pedig egy pici szív látható, amibe mindaz a sok dolog belefér, ami körötte megjelenik.

A tematika átfogó: a kisgyermek rácsodálkozása a világra. Minden olyasmiről szó esik, ami egy kisgyermeket foglalkoztat, például: a hónapok, az évszakok, az ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó impressziók, hangulatok, kulturális vonatkozások, vagy a család, azoknak tagjai és a kisgyermek hozzájuk fűződő viszonya, viszonyrendszerei, az ismeretlen, kissé kietlen világ, amit a kisgyermek nem ismer vagy éppen a megismerés fázisaiban van a kis lírai én, és éppen ezért látja zordnak a környezetét.

Grecsó főként a weöresi iskolát követi, arra játszik rá. Emellett merít Zelk Zoltán, Szabó T. Anna, József Attila, Tóth Krisztina, Varró Dániel és még sok más alkotó költészetéből.[1] Az ütemhangsúlyos verselés, amit a versek nagy részében alkalmaz a költő, kiváló eszköz arra, hogy a versek eredeti funkciójukat betöltsék, vagyis alkalmas a skandálásra, éneklésre, valamint elősegíti a könnyebb fogyaszthatóságot.

És a felnőttek számára is, ugyanis alapvetés volt, hogy a felnőttek se kaparják a falat, miközben a gyermek jól szórakozik.[2] A fent felsorolt hármasnak van egy másik hasznos funkciója is, mégpedig akkor, ha a vers megszólal. Ezek a szövegek arra lettek írva, hogy minimum szavalják, skandálják vagy énekeljék őket. De a zene az, amivel igazán életre kelnek a versek. Grecsó maga is megvallotta, hogy a versek egy részét rögtönzés útján, szálgitárral írta. A teljes hivatását azonban akkor tudja betölteni a kötet, ha a felnőtt és gyermeke együtt olvassák, nézegetik, szagolgatják, tehát használják mint tárgyat – a vastag papír választása is, amire nyomva van, erre enged következtetni – és mondogatják, énekelik a szöveget.

A tartalom jóval rétegeltebb, mint azt elsőre gondolnánk. Mivel a gyermek alapvető kérdésekre keresi a választ, olyanokra, melyeket mi, felnőttek már az értelemvesztésig koptattunk, ez a fajta visszatérés, a fogalmak alapjaihoz, elgondolkodtatja a felnőtt olvasót is. Hiszen a felnőtt már tudja, mi a szeretet, olyannyira, hogy a köznyelvben annyit használta a szót, hogy az gyakorlatilag értelmét vesztette. De az az egyszerűség, amiként a gyermek kérdez rá – mint ő maga annakelőtte –, már kiveszett emlékezetéből. Így külső behatás – például egy gyermek – kell ahhoz, hogy a felnőtt számára újra értelmet nyerjenek az alapfogalmak. De ez csak egy példa a számtalanból.

Rendkívülinek gondolom a Karácsony című verset. Az, hogy Jézus Krisztust egy örökbe fogadott gyermek helyzetébe helyezi Grecsó, olyan progresszív gondolat, mely rendkívül szokatlan egy gyermekvers-kötetben, de abszolút helye van. Okos, jól felépített mondanivalója van, mely minőségi irodalmi értéket képvisel, hitele van, és teljesen átélhető.

Egy analógiát szeretnék megvonni a szóban forgó kötet és Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című kötete között. Tematikáját, tartalombeli progresszióját és nyelvi játékait tekintve Grecsó kötete nem is áll oly messze Kosztolányiétól, sőt kifejezetten analogikus. Egyedül a nyelv az, ami – paradox módon – hasonlít is, játékaiban, és különbözik is, és nemcsak a két kötet között eltelt 110 év nyelvi átalakulásai miatt, hanem azért, mert más a primer célközönsége a Belefér egy pici szívbe-nek, mint A szegény kisgyermek panaszainak. Az előbbi elsődlegesen gyermekeknek íródott, és mellékesen vannak olyan versek, amelyek a felnőtt olvasók számára is hordoznak tartalmat. Az utóbbi pedig elsődlegesen a felnőtt olvasók számára íródott. És van még egy lényegi különbség a kettő között, mégpedig: míg Grecsó esetében egy gyermek lírai én látja a világot, aki a gyermeki nyelvén mondja el az olvasónak, amit lát, addig Kosztolányi esetében az ugyancsak gyermek lírai én tapasztalatait, észrevételeit tolmácsolja a felnőtt költő – aki mintegy jegyzői szerepben van – az olvasóközönség felé, felnőtt-nyelven.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem Grecsó új kötetét, azt mondanám – ami először, mikor meghallottam a címet, megjelent a fejemben – bájos. Végtelenül bájos. A rajzok, az okos átiratok, a vicces kikacsintások, reflexiók, a részletekig kicsiszolt kompozíciók, egyszóval minden, ami a kötetben van, erre késztet. Azt gondolom, hogy örömet ugyanúgy tud okozni felnőtteknek is, mint gyermekeknek.

Csabay-Tóth Bálint

[1] GRECSÓ Krisztián, Belefér egy pici szívbe, Bp., Magvető, 2020, 72.

[2] Grecsó Krisztián: Meg akartam őrizni a bóbitaságot, Könyves Magazin, 2020. december 16, (Megtekintve: 2021. 05. 07. https://konyvesmagazin.hu/nagy/grecso_krisztian_belefer_egy_pici_szivbe_osszekotve_1.html).

A kép forrása: https://www.szegvaronline.hu/2020/11/06/megjelent-grecso-krisztian-belefer-egy-pici-szivbe-c-verseskonyve/