Rita megmutatta a képeket Szonjának, és részletesen beszámolt mindenről. Vagyis majdnem mindenről.

- Gondoltam, te hátha észreveszel valamit, amit én nem. Plusz hátha tudod, ki az a nő a képen.

- Zilahi-Nagy felesége, Mária. Pontosabban még éppen a felesége. Mária és Nyíry tanár úr – ki tudja, hogy ismerték meg egymást – egy ideig a professzor háta mögött találkozgattak. Most pedig Mária beadta a válási papírokat, és Nyíryhez költözött. A professzor ezért volt olyan lehangolt a halála előtt folyamatosan.

- Ezt nem is tudtam. Akkor lehet, hogy összefügg ezzel a halála?

- Ugyan, nem hinném. De azért érdemes lenne Nyíryvel váltani néhány szót, hátha ki tudok deríteni valamit. Később elhívom meginni egy kávét, az talán elég ártatlannak tűnik.

- Jó terv. De érd el, hogy felvegye az esőkabátját, ugyanis a legérdekesebb dolgot annak a zsebében találtam.

Előhúzta a telefonját és megmutatta az utolsó képet.

- Az epipen! – kiáltotta Szonja. – Miért nem ezzel kezdted? Ez mindent megváltoztat, ezzel hivatalosan is Nyíry lett az első számú gyanúsítottunk! Így már biztos, hogy beszélnem kell vele!

Rita hazaindult, kicsivel később Szonja összeszedte minden bátorságát és kilépett az irodájából. Kezdett elég nyomasztó lenni ez a második emeleti folyosó.

***

A csepergő eső lomha illata, akár a megboldogult Zilahi-Nagy professzor macskája fészkelte be magát az egyetem rejtett zugaiba. Megállt a tantermekben a levegő. Ha valaki mélyet szippantott volna belőle, azt érezhette volna, hogy szép, álmosító idő van, éppen ideális egy pár óra pihenőre a hosszú hét után. A magyar tanszék folyosóit mintha egy viharfelhő járta volna be. Szonja, szürke kardigánjában, kifürkészhetetlen tekintettel, kecsesen és határozottan siklott dr. Nyíry Elemér irodája felé. Még nem tudta, milyen szerepet öltsön magára, amikor a kutatóval beszél. Legyen számonkérő? Nem, ehhez nincsen elég bizonyítéka, és van egy olyan furcsa megérzése is, hogy a férfi ártatlan. Bár az epipen… Természetesen fog viselkedni, elcsevegnek majd a diákokról, kicsit szidják az egyetemi bürokráciát, szóba jön majd Zilahi-Nagy halála is, kínosan bólogatnak és jóideig egyiküknek sem lesz bátorsága más témára terelni a szót.

Szonja és dr. Nyíry között korábban nem volt szoros kapcsolat. Nem mintha ellenérzéseik lettek volna egymás iránt, de a kutató kioktató stílusában volt valami, ami bántotta az adminisztrátor önérzetét, a férfi pedig talán érzékelhetett valamit az általa kiváltott nyugtalanságból, mert ha tehette, nem kereste Szonja társaságát. Amikor egy-két jelzésértékű kopogás után a tanszéki adminisztrátor megjelent irodája ajtajában, a férfi arcáról könnyűszerrel leolvasható volt a meglepődés, de semmi más. Semmi, ami gyanúra adhatna okot. Szonja egy barátságos mosollyal adta a férfi tudtára, hogy látogatása személyes jellegű.

Nyíry hellyel kínálta.

- Igazán nem számítottam a látogatására. Ha előre tudom, Magácskának is hoztam volna kávét az automatából.

„Magácska.” Szonja ezt a megszólítást ki nem állhatta, de tudta, hogy Nyíry esetében nincsen mögötte rosszindulat, legfeljebb esetlenség. Ő mindig tanár urazta, bár nem is volt rendes tanár, csak kutató, erre cserébe lemagácskázza.

- Csak úgy beugrottam, tudom, hogy szokatlan, de mindannyiunkat felkavart Zilahi-Nagy professzor halála. Szerettem volna kifejezni a részvétemet, a tanár úrnak és Máriának is. Tragikus baleset.

- Valóban az.

- Borzasztó, hogy nem tehetett róla senki. Egyetlen hiba, és vége egy ilyen értékes embernek.

- Ne túlozzunk, inkább hibák sorozatáról beszélhetnénk. Mogyorót fogyasztott, de előtte otthon hagyta az epipent. Marikám folyvást azt hajtogatja, ez sem történhetett volna meg, ha van egy rendes asszony a háznál. Ha ő már… szóval érti. És milyen igaza van!

Szonja udvariasan mosolygott.

- Engem szemüveg nélkül sem engedne el soha. József nem értékelte eléggé, milyen finom és törődő. Elnézést, nem akarom Magácskát untatni ezzel. Halottakról vagy jót vagy semmit.

- Ugyan, dehogy untat!

Elemér mindig szeretett a párjáról beszélni, és jó szerelmeshez híven megvetett mindent és mindenkit, akit Mária szidott. Egy exférjet, persze, nem nehéz gyűlölni, József meg egyébként sem volt népszerű figura. Felfuvalkodott, hatalomvágyó alak volt (ezért is csúfolták a háta mögött vezetékneve nyomán Zilahi-Nagyúrnak), az egyetlen lény, akivel kölcsönösen imádták egymást, a macskája volt. De valahogy mégsem kellemes bevallani, hogy gyűlölsz valakit, különösen, amikor az már eltávozott az általunk ismert világból.

- Nem sok jó szó esett a háznál Józsefről. Nem arról van szó, hogy ne gyászolnánk, mégis ember, ugye, és Marikám életének szerves része volt hosszú ideig. Gyászolunk mi, csak a magunk módján.

- Persze, teljesen érthető.

- De azért mégis furcsa. Mintha az ég is sírna, mi meg…

- Kimehetnénk sétálni, hátha meghozza a könnyeket - kapott az alkalmon Szonja. Érezte, hogy a férfi gyanakodni kezdhet, soha az életben nem sétáltak még együtt sehova, de elhatározta, hogy kiprovokálja ezt a sétát valahogyan… Nyíry kénytelen lesz felvenni a kabátját, hogy el ne ázzon, azután pedig könnyebb lesz olyan helyzetet rögtönözni, amivel kicsalhatja az epipent a zsebéből. De a férfi vonakodott.

- Nem is tudom. Nem kedvelem ezt a nedves időt.

- Higgye el, jót tesz a friss levegő. Nem bújhat ki alóla, már beleéltem magam. Hozom is a kabátját.

Szonja felpattant és a fogas felé indult, a kutató azonban megelőzte.

- Hagyja csak, már megyek is.

Elemér magára öltötte esőkabátját, felhajtotta maradék kávéját, majd lovagias mozdulattal, a hölgyet előreengedve az ajtó felé tessékelte Szonját, aki feltűnés nélkül igyekezett kiigazodni a férfi reakcióján. Kis kitérőt tettek az adminisztrátor esőkabátjáért, a séta helyszíneként pedig megegyeztek a TIK melletti parkban.

Ahogy kiléptek az utcára, Szonja a kabátzsebébe túrt, a telefonja, pénztárcája, tolla és gondosan műanyagdobozokba csomagolt post itjei közül előkereste összecsukható esernyőjét, a nyitott textilgombát pedig kettőjük közé tartotta. Elemér zavartan megköszönte, motyogott valamit arról, hogy őt védi a kapucni, de udvarias tiltakozása süket fülekre talált.

- Ugyan, nem kerül semmibe, mindig jól jön egy kis extra védelem.

Kép forrása: <a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>