Miként válhatunk jobbá, ha rosszabbra fordulnak a dolgok?- Az emberség lehetőségei világjárvány esetén

Pál Feri előadásán jártunk

Pál Ferenc papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia ‑ teológia ‑ mentálhigiéné témakörben. Az előadások érintik a spiritualitást és a társadalomtudományokat, emellett  közösségi és családi konfliktusokról, a személyes lelki egyensúly kérdéseiről és  párkapcsolati ‑ házassági problémákról is szó esik ilyenkor. Pál Feri fontosnak tartja, hogy bár őmaga katolikus pap, előadásai ne csak hívő emberek számára legyen élvezhetőek, érthetőek: akárki részt vehessen rajtuk, ne kelljen elvárásoknak megfelelni. Bár előadásai eleinte csak katolikus fiatalokat vonzottak, rövid idő alatt igen népszerűek lettek, és közönsége vallási és életkori szempontból is heterogénné vált.

Idén is megrendezésre került egyik legnépszerűbb eseménye, a „féléves” előadás, a vírushelyzetre és az új kormányrendeletre való tekintettel, 2020. november 14.-én, az online térben. Akiknek sikerült jegyet szerezniük, - nem árt gyorsnak, és szemfülesnek lennie az embernek, ahhoz, hogy ne kapkodják el előle a jegyeket, az esemény meghirdetése utáni első pár percben- a megadott e-mail címükre beérkezett linken tudták megtekinteni az előadást, a Youtube felületén egy privát videóban. Bár az esemény 18:30-ra volt meghirdetve, a szervezők javaslata alapján érdemes volt 15-20 perccel korábban belépni a hang és kép tesztelésének érdekében. 18:10-től a tanácsot megfogadókat kisfilmek szórakoztatták, amelyben az élő közvetítés megvalósulását támogató MOL munkáját, és a koronavírus által befolyásolt mindennapjait, törekvéseit tekinthettük meg. Ezek után már mindenki legnagyobb örömére Pál Feri atya jelent meg a képernyőn és köszöntötte a résztvevőket. Előadása, mely a Miként válhatunk jobbá, ha rosszabbra fordulnak a dolgok?- Az emberség lehetőségei világjárvány esetén címet kapta, napjaink legfontosabb, legtöbbeket foglalkoztató problémáit és azok megoldásait foglalta magában. Az alkalmat egy kisfiú fejlődéséről szóló történettel kezdte, amiben rávilágított arra, hogyan válhat az ember lázadóvá a gyermekkori bántalmazás miatt, miközben csak arra vágyik, szorong attól, hogy őt is befogadják. Napjaink társadalmára a folyamatos rohanás jellemző, a türelem csökkenése, a fogyasztás. Már önmagában ez a fajta életmód is stresszt eredményez, ami mellett megjelent a COVID-19 is. Az atya a koronavírust és annak hatásait a következőkkel azonosítja: stressz, elmagányosodás, az együttérzés készségének és képességének csökkenése. A bizonytalanság és az előbb felsoroltak pedig sokszor arra késztetnek minket, hogy a könnyebb utat, az embertelenséget válasszuk. Az előadás elején a szociális média használatáról, hatásiról volt szó: kapaszkodókat keresünk az elmagányosodás idején, ezek közül az egyik a világháló fokozott használata. A megrendítő események közepette biztos pontot jelent az internet (például.: a beszélgetés, videochatelés azokkal, akiket nem láthatunk). A világhálón megjelenő tartalmak jól esnek nekünk, lekötik a figyelmünket, ezalatt pedig nem kell a körülöttünk zajló eseményekre figyelnünk. Ám ennek hátulütője, hogy mivel tartósan lekötik a figyelmünket, elvonják azt a valóságról, könnyen függővé válhatunk, ezáltal manipulálhatóvá, kizsákmányolhatóvá, és már nem mi használjuk az eszközöket, hanem azok minket. „Nem a világgal találkozom, hanem a saját hiedelmeimmel.” – Pál Feri atya ezzel a mondattal világított rá arra tényre, hogy az információkat, a képeket, amelyek az interneten megjelennek, nem csak azok tényszerűségét vizsgáljuk, hanem megtöltjük a saját elképzeléseinkkel, ezáltal pedig könnyen szorongóvá válhatunk, hiszen nincsen teljes rálátásunk mindenre, ami a világban történik, csak információszeleteket kapunk belőlük a médián keresztül. Az előadás többi részében az online személyiség létrejöttéről beszélt nekünk: a kettős erkölcsiségről, két személyiségről, ami a szociális médián keresztüli bántalmazások fő okozója. Mivel távol vagyunk tőle, nem látjuk a reakcióit, eszköznek tekintjük a másikat. Megtehetjük névtelenül is, azaz magunkkal is elhitethetjük, hogy nem is mi csináltuk, kimarad a kommunikáció sok eleme, nincs fizikai kontaktus. Azt csinálhatunk, amit akarunk: így válhatunk embertelenné.

„ A cél számomra az emberség fenntartása.”

Záró gondolataiban mesélt a híres ausztrál futóval, Cathy Freemannel való találkozásáról Melbourneben. Arról, hogy milyen értékes gondolatokat kapott tőle, hogyan tudja azokat beleépíteni az előadásába, hogyan segítenek minket az emberségünk megőrzésében.

„Lehet, hogy néha jobb cél az, hogy megőrizzük az emberségünket. Akkor is,ha egészségesek vagyunk, s akkor is ha betegek. Akkor is, ha élünk, s akkor is, ha halunk. Hogy nekünk mindannyiunknak talán szükségünk van olyan életértelemre, és olyan életcélokra, amelyek túlmutatnak a halálunkon. [...]Az élet egy idő után nem csak hogy kikerülhetetlen erkölcsi jellegűvé válik, és a megoldás erkölcsi jellegűvé lesz, hanem talán az élet egy idő után föltárja a kikerülhetetlen spirituális természetét. És ezért az a valaki, aki talál olyan életcélokat, ami túlmutat a saját halálán, az olyan értelmet ad, ami az egész életút során egy valódi kapaszkodót nyújt. [...]Lehet életcélunkká az, hogy megőrizzük az emberségünket: Mert ember vagy, mint én, vagy mi, és ezért mindenkivel, mindenkor, akármilyen helyzetben emberségesen akarok bánni.”

Írta: Magos-Dóra Lili