Legújabb interjúnkban Csombor Ritával beszélgetünk az oktatás és J. K. Rowling Harry Potter című sorozatának kapcsolatáról. Rita 1985-ben született, Budapesten él, középiskolai magyartanár. Jelenleg az SZTE Modern Magyar Doktori Programjának PhD hallgatója. 2018-ban jelent meg első verseskötete a FISZ Könyvek Sorozatban Smink nélkül címmel. Rita, HP rajongó lévén, Rowling munkáját is felhasználva igyekszik diákjai számára könnyebbé, élvezetesebbé tenni a tanulást.

– Milyen módszerekkel kapcsolja össze az általános iskolások irodalomoktatását a Harry Potter könyvekkel?

– Úgy gondolom, rengeteg módszer alkalmas arra, hogy az általános iskolások kapcsolódjanak a Harry Potterhez. A filmjelenetek és könyvjelenetek összehasonlítása kézenfekvő módszer a kicsiknél és nagyoknál is, nyilván máshogy kell segíteni az ötödikesek összehasonlítását és a tizenegyedikesekét. De ott vannak a saját szövegalkotások, a jelenet továbbírásának módszere, illetve a nézőpontváltások használata. Például az egyik hetedikesem fanfiction-t írt, hogy mi történt Mr. Weasly-vel a Főnix rendje kötetben, miközben Rémszem és társai elkísérték a főhadiszállásra Harry-t. Végtelen sok módszer van, gyakorlatilag az osztálytól és a tanár fantáziájától függ, hogy mikor és mivel kapcsolja a tanórai anyaghoz. A Mozaik Kiadó 5. osztályos irodalomkönyvében van is egy rész a Harry Potterből, ezt nagyon szeretik, pályakezdőként ilyen szövegekbe kapaszkodtam. Még a legnehezebben kezelhető, legtöbb felkészülést igénylő csapatoknál is be lehetett vetni. Ha a szükség úgy kívánta, akár többször is. Az általános iskolásoknál 5. osztályban nagyon jól lehet kapcsolni Harry Potter karakterét János vitézhez. A szegény legény vagy árva gyerek motívum számos irodalmi műben megjelenik, a gonosz nevelőszülő motívuma is ismert. A megpróbáltatások is összevethetők, ezt általában szerették a gyerekek. Akár 5. osztályban, akár később jól elemezhető a beavatási szertartások felől a mű. Az alsóbb tagozatos gyerekek esetében akár népmesékkel is össze lehet hasonlítani, a különféle varázslatok alapján is lehet vizsgálni a Harry Pottert, de ezt még nem próbáltam ki.  Ami pedig szintén evidens összehasonlítási irány, az Békés Pál nagyszerű alkotása, A kétbalkezes varázsló. Itt is rengeteg összehasonlítási szempont választható: a varázsló karakterek összevetése, a kétbalkezesség mint problémaforrás, ami út lehet az egyedi megoldások felé. Fitzhuber Dongó illetve Neville Longbottom karakterének összevetése, de akár Harry és Dongó karakterére is érdemes egy pillantást vetni, hiszen mindketten megoldják a feladataikat végül, persze, nem ugyanúgy. De a terek vizsgálata: Roxfort és a lakótelep, esetleg a tantárgyak vagy varázslények összevetése is hasznos és tanulságos lehet.

– A gyerekek befogadóbbak, ha varázsvilágról lehet olvasni? Szívesebben foglalkoznak ezzel a témával, aktívabbak ezeken az órákon, mint egy megszokott témájú órán?

– A felső tagozat elején mindenképpen. De nagy általánosságban nehéz erről beszélni. Az eddigi tapasztalataim szerint a Harry Potter témazáró dolgozatok átlaga magasabb, mint mondjuk a népmeséké vagy A Pál utcai fiúké. Ez függ az osztály összetételétől. Volt olyan osztályom, történetesen az első osztályom, ahol osztályfőnök voltam, ahol nem szerették a Harry Pottert. Nevettünk is, én meg törtem a fejem, és három évig próbálkoztam, mire megértettem, hogy nem mindenhol, nem mindenkinek jó. Ott is volt egy-két ember a húszból, aki szerette, de az átlag a reálisabb történetek felé húzott. Van ilyen, nincs ezzel sem baj. A gimnazistáknál már más a helyzet. Ott a prekoncepcióm az volt, hogy úgyis ismerik valamilyen szinten, mert szerintem még mindig kikerülhetetlen alkotás a Harry Potter, és erre alapozva vittem be például a 11. b osztályos retorika órámra. Ennek a tapasztalatait írtam meg a Magyaróra című folyóirat II. évfolyamának 1-2. számában, ami 2020 áprilisában jelent meg. A lényeg, hogy hatékonyabban sikerült elmélyíteni a retorikai fogalmakat, mintha puszta elméletet ismételgettünk volna, vagy mondjuk, ókori vagy reformkori nagyívű beszédeket elemeztünk volna. Dumbledore és Umbridge évnyitó beszéde szintén a Főnix rendje kötetből tökéletesen alkalmas arra, hogy elemezzük. 

– Más vonatkozásban is alkalmazza a Harry Potter történeteket az oktatásban, az irodalomórákon túl?

– A retorika tanításán túl, amit az előző kérdésnél kifejtettem, etika, dráma vagy osztályfőnöki órákra is bevittem az első osztályomhoz. Volt olyan, amikor Neville karakterét használtam, az osztályon belüli konfliktusok enyhítésére. Könnyebb volt, ha távolítottam a valóságtól a karaktereket, és arról a jelenetről sokat vitatkoztak a gyerekek, amikor a Bölcsek köve kötetben Neville megpróbálja Harry-t, Ron-t és Hermione-t megállítani, hogy ne szegjenek több szabályt. Piton professzor szerepéről is sokszor beszéltünk, és hasznos volt a különféle tanár karaktereket is kivesézni, etikai szempontból összehasonlítani és értékelni a fegyelmezési módszereiket.

– Hogyan tapasztalja, a gyerekek szívesebben, könnyedebben állnak hozzá a kötelező olvasmányokhoz, tananyagokhoz egy Harry Potter tematikájú óra után, amit esetleg élményként éltek meg?

– Nem szeretem a kötelező olvasmány kifejezést. A közös olvasmányt inkább. Nagyon fontos az élményfogalom változásának követése a gyerekekkel kapcsolatban. Hihetetlenül gyorsan változnak a gyerekek befogadói vagy fogyasztói „szokásai”. Ez nem túl szép kifejezés, de a tapasztalataim szerint ez áll közelebb a valósághoz. Szerencsére még sokan vannak olyanok, akik leülnek és egyszerűen belemerülnek a könyvbe. Ez reményeim szerint nem is fog változni. Azonban a mai fiatalok a Netflix-generáció tagjai. Ezt semmiképpen sem szakkifejezésként használom, inkább szemléltetésnek szánom. A sorozatok egyre nagyobb teret szakítanak maguknak, egyre többen nézik a könyvek, képregények vagy számítógépes játékok alapján készült adaptációkat. Nemcsak a Marvel univerzumra gondolok, hanem akár a Trónok harca gigaprodukcióra vagy Witcher sorozatra, de akár A végzet ereklyéi vagy a Beavatott sorozatra is, hogy csak néhány példát említsek. A tapasztalataim alapján a gyerekek nem szeretik azt, ami kötelező, bármi is legyen az. Számtalan alkalommal esett meg az, hogy előbb nézték meg a sorozatot vagy a filmet, és utána olvasták el a regényt, és maguk állapították meg, hogy a könyv sokkal jobb volt. Fontos számomra, hogy figyelemmel kísérjem a gyerekek érdeklődését, és közös pontokat találjak, olyan közös élményeket, amelyek alapján el lehet indulni. Ez egyáltalán nem könnyű. Számtalan nehezítő körülmény: például az olvasási vagy szövegértési nehézségek. Nagyon sok gyerek küzd ilyen problémákkal. Sokaknak van szakértői papírja, de sokan egyszerűen a figyelemzavar miatt nem tudnak koncentrálni, és belemerülni egy könyvbe, viszont, ha élmény kapcsolódik hozzá, akkor talán sikerül, és így szívesebben és könnyebben veszik az akadályt, amit az olvasás ténye jelent nekik.   

– Részt vesz néhány diákjával egy Harry Potter témájú országos versenyen. Mesélne erről egy keveset? Mennyire igényel ez a vetélkedő kreatív feladatmegoldást, korosztályukhoz képest esetleg tekinthetőek fejlettebbnek a résztvevő gyerekek?

– Negyedik éve nevezünk a versenyre, ami Korponay-Szabó Péter nélkül nem létezne. Az ő kemény munkája, hogy mi részt vehetünk a versenyen. Tavaly óta három korcsoport versenyezhet. Az általános iskolások, akik három fős csapatokban magyar nyelvű feladatlapot töltenek ki, a középiskolások, akik szintén hárman alkotnak csapatot, viszont angol feladatlapot töltenek ki, és a senior kategória, amiben a felkészítő tanárok vagy vállalkozó kedvű felnőttek versengenek. Mivel az első forduló egy feladatlap visszaküldéséből áll, itt látom leginkább a fejlődést. Előre megkapjuk, hogy melyik kötethez és az abból készült filmadaptációhoz kapcsolódnak a kérdések, és a rendelkezésünkre álló idő alatt megpróbáljuk ezt a leghatékonyabban kitölteni. 130-150 kérdés szokott lenni, egyáltalán nem könnyűek. Részleteket, fontos momentumokat kell megkeresni a könyvből vagy filmből, és ezt csak összehangolt munkával, a tanulás mellett tudják csinálni a gyerekek. Minden csapat más, és itt is a gyerekekhez kell szabni a felkészülést. A versenyzők mindenképpen fejlettebbek a többiekhez képest abból a szempontból, hogy a tanulás mellett nagyon sok időt kell olvasással tölteni. Nagyon kevesen tudják fejből, hogy a negyedik kötetben milyen újságot olvasott Vernon bácsi, amikor Harry lement reggelizni vagy mennyi volt a pontos idő, amikor Harryék megérkeztek a célpontba a zsupszkulccsal. Újra-és újra el kell olvasni az adott kötetet ahhoz, hogy megtalálják a néha fifikás kérdésekre adott evidens válaszokat. A szövegértési képességeik is fejlődnek. A technika segít, hiszen pdf dokumentumokban kulcsszavas keresésekkel csökkenteni lehet a keresési időt, de nem könnyű jól kérdezni, jó kulcsszavakat találni. A tavalyi középiskolai csapatunk 5. helyezést ért el, nagyon büszke voltam rájuk, de ennek az volt az ára, hogy a karácsonyi szünetben napi 3-4 órákat beszéltünk online felületeken, és sokszor viták alakultak ki, amikor nem találtak rögtön vitathatatlan megoldásokat. Érveltek, utalásokat kerestek, alátámasztották a megoldásaikat, végül kijött a helyes megfejtés. A felkészülési időt nagyon szeretem. Én is mindig újra olvasom a gyerekekkel a könyveket, de az én alapvető feladatom a koordinálás. A felkészülés második lépése, hogy egy kreatív képzőművészeti vagy irodalmi alkotást kell készíteni. Volt olyan csapat, akivel egy terepasztalt készítettünk, a negyedik kötet harmadik próbatételének helyszínét jelenítettük meg, de volt olyan is, aki novellát írt vagy gyönyörű rajzot készített. A rekord egy másfél méteres vers szerintem, amiben Griffendél Godrik legendáját írta meg versben az egyik versenyző. Ezek elkészítésében a közösségépítés is fontos, sokszor a szülők is segítenek tanácsokkal, ötletekkel. Volt olyan anyuka, aki vállalta, hogy a gyerekekkel együtt varr olyan állatfigurákat, amelyek szerepelnek a harmadik kötetben, így megvarrtuk együtt Csikócsőrt, Makeszt, Tapmancsot és Hedviget is. A döntőbe jutás öröme után a felkészülés legintenzívebb időszaka jön. Az első fordulóban egy korábbi kötettel kapcsolatosak a kérdések, a döntőben a következő kötetről kapnak feladatlapot a gyerekek. A zsámbéki döntő hangulata elmondhatatlan. A versenyzők valóban komolyan veszik a megmérettetést, Péter és a neki segítő szervezők olyan hangulatot varázsolnak, mintha valóban a Roxfort egyik előszobájában lennénk. A díjkiosztó pedig hab a tortán. Összességében azt mondom, hogy a verseny valóban fejleszti a gyerekeket, rengeteg hozadéka van: az időbeosztás megtanulása, a csapat feladatainak megosztása, az összehangolt készület, a fejezetek megbeszélése, a szövegértés- és szövegalkotás fejlesztése, a kreativitás fejlesztése és még számtalan dolog.

Készítette:

Ördög Dorka Denissza

Szenior kreatívos