2022. május 10.. kedd

Kreatív írás specializáció

Az ég alja vöröslött. Akarva és akaratlanul is Érdy jutott mindenkinek eszébe, és Lídia írása. Haragosi letartóztatása után mind elindultak a Nyugi felé, Lídia hátul kullogott egymagában, fura gondolatok cikáztak a fejében.

- Hé, Lídia, te nem jössz? – szólt hátra Iza.

- De! Csak egy pillanat, még el kell valamit intéznem.

Most már a megvető pillantások együttérző pillantásokká váltak. Álszent közegben érezte magát. Inkább felkeresi Hollóst. Végigrohant az Ady épületen, de sehol sem találta a tanárát. Gondolt egyet, és átfutott a Petőfibe. Hollós egy villogó neon alatt olvasott egy Poe kötetet. Ennél ikonikusabb képet nem is kaphatott volna az ősz hajú tanárról. Kifulladva ült le mellé, száját éppen csak kinyitotta, amikor a férfi felemelte mutatóujját, jelezvén, hogy szüksége van még egy kis időre. A lány kalapált ujjaival a telefonja kijelzőjén.

- Elnézésedet kérem, az olvasás magányos tevékenység, tehát a mondat végére akartam érni.

- Mindenki velem akar beszélni. Iza túl kedves. Mit akarnak? Eddig hozzám se szóltak. Nagyon ideges vagyok – hadarta el a lány.

- Lassabban már. Semmit se értek.

- Láttad, mi történt a Radnótiban, hogy tudsz ilyen nyugodt maradni?

- Egy jó könyvhöz nyugalom kell. Ha már itt tartunk, a nyomozásodhoz is idő kellett.

- Nem is igazán volt más választásom.

- Nem csalódtam benned! – mondta huncut mosollyal az arcán. – Menj oda, és közöld velük, hogyan derítetted ki ezt az egészet. A felolvasáson már egyvalakit sikerült frappánsan szembesíteni. Én még befejezném ezt a könyvet.

*

Amíg várták a lányt, Alex és a többiek helyet foglaltak a kocsma dohányzó részén, belesüppedtek a koros fotelekbe és kanapékba. Dávid rágyújtott egy cigire, és ő törte meg a csendet.

- Ez nagyon durva volt, gyerekek. Gyanús volt végig Haragosi.

- Hallod, bro, ez elég deep volt – mondta az anglisztikás fiú, majd lehúzott egy kacsát.

Iza fintorra húzta száját, ugyan felzaklatták az események a felolvasáson, de a hunglish is igazán irritálta.

- Azt hittem, Haragosi csak divatbaleseteket tud elkövetni – mondta megrökönyödve Alex.

- Bocsánatot kell tőle kérnünk. Szemét módon őt vádoltuk. Nem akarok ennél mélyebb filozófiai értekezésekbe bocsátkozni, de rászálltunk – jelentette ki Hajni.

Mindannyian helyeselték a lány felvetését. Alex elment rendelni egy kör piát, ezzel át is adta a helyét Zselykének Dávid mellett.

- Hol a jó égben van már Lídia? Ír még egy novellát? – viccelődött Dávid.

- Érzéketlen banda, majd én megkeresem – pattant fel Iza.

Körbejárta az egyetem egész környékét. Írt a Messenger csoportjukba, de nem járt sikerrel. Loholva visszasietett a romkocsmába.

- Basszus, sehol nem talá… - kiabált a többieknek, mikor észrevette, hogy Lídia az asztalfőnél ül, egy ütött-kopott fotel karfáján.

- Ne haragudj ránk, Lídia, csak az írásod és minden más annyira klappolt – mondta sajnálkozóan Zselyke.

- Zseniális, nem? Akár vehetném bóknak is – mosolyodott el a lány.

Dávid felnevetett, ő volt az egyetlen, aki vette a poént. Zselyke gyengéden megcsípte a kézfején a bőrt, jelezvén, hogy talán most az egyszer csendben maradhatna.

- Komolyan azt hittétek, hogy írok egy novellát, majd a következő napokban megölöm Érdyt, aki magán kívül csak a macskájával beszél? Senki nem nézett elég Columbot? Senki nem olvasott elég krimit? - folytatta Lídia.

- Érdy halála napján, mikor együtt mentünk haza, nagyon furcsán… – mondta mogorván Hajnalka.

- Oké, engedjük el.

Hollóstól lopott magabiztossággal állt ki mindenki elé, és kezdte a mondanivalóját.

- Mikor megtudtam, mi történt a tanárnővel, köpni-nyelni nem tudtam. Gondoljatok bele, egy pszichopata lemásolja a ti fejetekből kipattant ötletet, és hidegvérrel gyilkol. Egyrészt plágium, másrészt félelmetes. Haragosi nem a legélesebb kés a fiókban, hiába tervelte ki az egészet, mégsem higgadtan követte el a gyilkosságot. A Tatyjana vörösben egy műalkotás, egy performance, Haragosi csak valami nagyon hasonlót akart elkövetni irigységből. Aznap, mikor nekünk behozta órára a könyvét, a kiadója telefonálhatott neki, hogy csupa rossz kritikát kapott, merthogy aznap már tele volt ezzel a net, ellenőriztem, mikor kerültek fel az első értékelések. Emlékeztek, amikor megszólalt a Ding-Dong, és kiment óráról. Évek óta ezzel küszködött. A nárcisztikus ember az egyetlen, aki egyáltalán nem magabiztos, mégis ennek a totális ellentétét képes a külvilággal elhitetni. Haragosi a felsőbbévesek órájáról is kiment, pont akkor, amikor Érdyt megölték, ezt megtudtam véletlenül. A rolós szekrénynek a folyosón egész emberes hangja van, így hallották, ahogy nyitódik és csukódik, közvetlenül azelőtt, hogy a tanár úr visszatért volna a tanterembe. Azt mondta nekik, könyveket ejtett le a folyosón, ők meg nem gyanakodtak, azt a szekrényt senki sem szokta kinyitni, fogalmuk sem volt, milyen a hangja. Pár nappal a felolvasás előtt bent maradtam órák után az Ady épületben, és körbejártam, lemértem, mennyi idő eljutni a Síkból Érdy szobájáig meg vissza, és a szekrényt is kinyitottam.

- Basszus, Lídia, te egy igazi detektív vagy – szakította félbe Zselyke.

Titkon Lídia nagyon örült, hogy valaki elismerte, és különösen annak, hogy így nem egy levegővétellel kell egy hónap történéseit felvázolnia. Ennyit az elmúlt egy évben nem beszélt összesen.

- Na szóval, folytatnám, ha megengeditek. Megtaláltam a gyilkos fegyvert a szekrényben, pár percig gondolkodtam, mit kellene tennem. A rendőrség engem gyanúsított, nem fordulhattam egyből hozzájuk, meg amilyen dilettáns barmok, még rám kenték volna az egészet. Így kiterveltem, hogy a felolvasás közben zavarba hozom Haragosit, aki forrófejű, és gondolkodás nélkül rohanni fog eltüntetni a tapétavágó kést. Majd, láss csodát, sikerült a tervem. Fjodor ennél sokkal megfontoltabb egyén, ő nem követte volna el ugyanezt a hibát. Haragosinak mégsem sikerült tökéletesen lemásolnia az írásomat.

Egy pillanatra megállt, elhagyta magabiztossága és fölényessége. Majd folytatta, kicsit elcsukló hangon

– Ti sem hittetek nekem. Kerültetek. Úgy éreztem magam, mint egy számkivetett. Egyedül Hollós értett meg. Ti mind hátat fordítottatok nekem.

- Hát, baszki, te aztán rafkós csaj vagy – jegyezte meg Alex, hátha ezzel az egy mondattal feloldozza magát a bűnössége alól.

Ekkor felbukkant Rita is, aki kissé ingerülten ült le az évfolyamhoz.

- Hello, fiatalok. Hogy vagytok? Zsolt most telefonált, Haragosi semmit sem vallott be, csak a könyvéről beszél a rendőröknek is, és a csodálatos nem létező tehetségéről. Mikor idekerültem, nem gondoltam volna, hogy takarítónőként ennyi mindent kell átélnem – mondta, majd ezzel a lendülettel elment venni magának egy fröccsöt.

Lídia nyelt egy nagyot, kissé zavarta, hogy Rita egy ennyire jelentéktelen információval megzavarta a monológját. Ám már minden lényeges momentumot megosztott a nyomozásából.  Elkezdtek szállingózni az emberek a Nyugiba, egyre nagyobb hangzavar lett. Pohárcsörgést és viháncolást lehetett  hallani. Ezzel megtört a Poirot-pillanat, a lány felkelt a fotel karfájáról, és mosolyogva nézett a többiekre.

- Ennyi lenne… Okom van arra, hogy nem vontalak be benneteket a nyomozásba, illetve szinte senki mást. Na meg, persze, hogy én alkottam meg Tatyjanát és Fjodort, így könnyebb volt megtalálnom az indítékot, és az sem elhanyagolható tény, hogy Haragosi a novellám felolvasása után bunkó lett velem.

*

Pár órával később már mindenki mámoros hangulatban volt. Dávid és Zselyke egy nagy olvasólámpa melletti fotelben romantikáztak. Dávid magabiztossága alábbhagyott a lány társaságában, így kicsit feszengve ült kiszemeltje oldalán. Alex kicsit sem leplezte, hogy mennyire örül a friss románcnak, így néha alig feltűnően rájuk kacsintott. Iza és Hajnalka az élet nagy problémáit tárgyalták ki, és minden mondatuk végén ugyanaz az életbölcsesség hangzott el: „A mai emberekben nincs semmi együttérzés”. Ákos valami random csajt fűzött, akinél valójában nem sok esélye volt, de túl sokat ivott, így nem tűnt fel neki, hogy a lány csak az ingyen pia miatt marad vele. Rita és Lídia egymás mellett elterülve feküdtek egy kanapén.

- Nem hiszem, hogy jó szemmel néznék a tanszékről, hogy lerészegedtem a kreatívosokkal.

- Miért, azt jó szemmel nézik, hogy több gyilkos is volt már a tanszéken? – mondta gúnyosan Lídia.

Egyszerre hangosan felnevettek mindketten.

- Na, ezt húzd még le, aztán menjünk. Zsolt már biztosan vár.

- Egyébként örökbe fogadjuk Csinszkát. Remélem, nem olyan, mint Érdy. Tudom, hogy halottról jót vagy semmit, de talán nem fog a küszöbre szarni minden reggel.

Rita nyelve kicsit megeredt attól a két fröccstől, amit megivott. Lídia tágra nyílt pupillával figyelte a takarítónőt, akinek gyötrelmes múltja ellenére egész jó humora volt. Közben Érdy járt a fejében. Érdy, akit senki sem szeretett, és aki senkit sem szeretett. Kibírhatatlan, fenyegető aurával rendelkező nő volt, ám mégis volt bennük valami közös. Lídia sem engedett magához közel másokat, leginkább távolságtartó és flegma volt mindenkivel. Félrészegen felbuggyant a felismerés a lányban, és egy „ Ó, baszd meg! ” kiáltással hangot is adott is neki.

- Csak ne legyek olyan, mint Érdy – mondta ki hangosan.

- Mit beszélsz, te lány? – kérdezett vissza Rita.

- Ja, semmi, csak hangosan gondolkodtam.

- Csak ne legyen több bűntény az egyetemen, én ezt kívánom. Koszos vécékre specializálódtam, nem gyilkosságokra.

- Az még kiderül, Rita!

THE END