DEKÓDOLÁS
1. fejezet

 

walkers-486583_1920.jpg

  Elnyújtott ásítást takart el jobbkezével Rita, miközben leszállt a villamosról. A négyes vonalon közlekedő új szerelvénnyel érkezett a Vitéz utcai megállóba, mindig ezzel jön munkába. Mire az egyetem tekintélyes, neoromán stílusban megalkotott épületéhez ért, végigszívta a cigarettáját. Gyakran több levegő, mint dohány kerül az otthon töltött szálba, ami gyorsabb égést eredményez. A piros sál a nyakában összegyűjtötte a lerepülő hamut és a szélben örvénylő hópelyheket. Feri, a portás, nagy mosollyal nyújtotta át neki a kulcsokat, mintha nem is hétfő reggel lenne. Kedvelte a nőt, és nemcsak azért, mert mindig kapott tőle krimiket kölcsön. Mindketten szerettek olvasni. Még azt is megengedte, hogy Rita nála rakja le a kabátját – a többi takarítónő erről nem is álmodhatott

  Rita a földszinti kávégépből vett barnás löttyel próbálta felmelegíteni magát. Pszichológiai Intézet, olvasta a folyosó melletti táblán, mint minden reggel, amikor a bölcsészkar épületében kellett dolgoznia. A presszókávét szorongatva a radiátorra telepszik és a gondolataiba merül ilyenkor. A munka előtti rituálé nem maradhat el, ezért érkezik valamivel műszakkezdés előtt. Az épület minden részén sötét van még, csak ott kapcsolnak villanyt, ahol takarítani kell. Február elején a Nap még a horizont alatt jár hét óráig, a munkája nagyrészét addigra le szokta tudni. Az utolsó korty kávét is felhajtva beszállt a liftbe és megnyomta a hármas számmal jelzett gombot.

  Az Angol–Amerikai Intézet folyosóján szokta kezdeni a takarítást. Aznap sem lett volna másképp, ha megtalálja a kocsit, amin a tisztítószerek és eszközök vannak. Pénteken az új lány dolgozhatott, és biztos rossz helyre tolta vissza, gondolta. Egyre idegesebben haladt folyosóról folyosóra. Sehol nem volt a kocsi, és ráeszmélt, hogy értékes időt veszteget. Kilépett a Radnóti Kávéház harmonikaajtajához vezető lépcsőházba, majd ablakot nyitott. A párkány alatt tenyér méretű fekete folt árulkodott Rita és egy maroknyi másik ember rossz szokásáról. Rágyújtott. A szél bekavarta a havat a tetőről. A sebtében elszívott cigarettát gyors és apró mozdulatokkal a falba döngölte, majd becsukta az ablakot, és a mellényzsebébe ejtette a csikket. Vállai megrázkódtak a hidegtől, a kabátját a portán hagyta, ahogy általában. Sokkal nagyobb cúg volt, mint szokott.

  A másodikon résnyire nyitva volt az erkélyajtó, egy sávban beszökött a hó a lépcsőházba. Rettenetesen hideg volt. Az ajtónak már egy ideje nyitva kellett lennie: a portás nem mászkál fent az emeleteken, Ritán kívül pedig még senki sem járt az épületben aznap. Próbálta becsukni az ajtót, de a hó miatt nem ment. Miközben erőszakosan ráncigálta a kilincset, kint megpillantott a szeme sarkából egy sötétkék ruhadarabot. Kiment volna, de aztán inkább meggondolta magát – az erkély nem tűnt túl biztonságosnak –, és csak kinézett a kavargó hóba. Napok óta elvétve állt csak meg a havazás, a mínuszok nem engedtek még napközben sem. Igazi, mostanában már ritkán látható tél uralta a várost.

rita3.jpg

*  

 Hatalmas erővel vágta a helyére Feri a telefonkagylót. Belerezzent a fülke ablaka. Abban reménykedett, hogy a vonal túlsó végén a felettesének a dobhártyája megsajdul majd tőle. Feri ingerlékenyebb volt, mint általában. Nem szerette a hideget. Ráadásul alig kezdődött el a munkaidő, máris extra feladatot varrtak a nyakába. Senkit sem tudtak küldeni aznap, aki ellapátolta volna a havat a belső udvarokon, így őt kérték meg erre a fontos, ám kevéssé hálás feladatra. Magában dünnyögött, és a kabátját igazgatta, amikor Rita bukkant fel az ajtóban egy elázott ruhadarabbal a kezében. Feri nem tudta mire vélni a dolgot, de a takarítónő hamar magyarázkodni kezdett.

 -   Valaki majd biztos keresni fogja – libbentette meg a sálat –, ott volt a második emeleten. Tudja, a hátsó lépcsőnél, ott, ahol, ki lehet menni az erkélyre, ha valaki nagyon bátor. Gondoltam, hagyom a fenébe, de aztán mégis behoztam.

 -   Arra gondol, ami a büfénél van? – kérdezte Feri ugyanazzal az ingerültséggel, amivel letette a telefont. Most még Rita sem tudta felvidítani, egy kicsit sem.

 -   Arra. Hát maga meg hova készülődik? – mérte végig Rita a férfit, akire már a sapka és kesztyű is felkerült.

 -   Senki se jön havat lapátolni, most szóltak, hogy csináljam meg. De minek? Bagózzanak az utcán! – vágta oda. Rita összevont szemöldökkel csóválta meg a fejét.

 -   Az ész megáll! – sóhajtotta a nő, majd a lift felé vette az irányt.

  Feri leoltotta a villanyt a fülkében és bezárta az ajtaját. Jobbra indult, hogy felvegye a hólapátot a Szláv Filológiai Tanszék előterében. Elgondolkozott rajta, hogy kesztyű nélkül vajon hozzáfagyna-e valamelyik ujjperce a lapát fém nyeléhez. Netán a tenyere? Talán jobb nem megtudni a választ. Mélyről jövő, bosszús sóhajtások kíséretében tárta ki a roppant faajtót, és látott neki a munkának. A makulátlan hó szinte világított a sötétben. Öt óra ötvenöt perc volt.

feri.jpg

*

 -   Szonja! Nem fogod elhinni, mi történt! – robbant ki a Magyar Irodalmi Tanszék irodájának ajtaja.

 Az asztalnál éppen iratokat rendezgető, szemüveges, hosszú barna hajú nő riadtan nézett fel a hozzá berohanó férfira, a tanszék egyik oktatójára. Alig múlt fél nyolc, és a vérnyomása már az egekben. Kellett neki még otthon kávéznia is...

 -   Ezzel a belépővel neked bármit elhiszek– tette le az asztalra az utolsó, kezében maradt mappát. – Ne kímélj.

A férfi még mindig nem engedte el a kilincset.

 -   Ezt inkább látnod kell. Annyira... szóval nem lehet szavakba önteni.

 -  Ha te mondod, Béla – zárta be vonakodva a tanszéki adminisztrátor az irodája ajtaját. – De ne legyél már ennyire rejtélyes!

 -   Nézd meg magad. De én előre szóltam.

 Elindultak a Juhász Gyula szobor felé – az ugyanolyan volt, mint bármikor máskor. Aztán rögtön az első ablaknál megálltak, és a férfi az udvarra mutatott. Szonja némán a szája elé kapta a kezét.

szonja2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativek.blog.hu/api/trackback/id/tr1515459902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kreatívek

_A blog a Szegedi Tudományegyetem Kreatívek csapatának blogja, ahol különféle írásokat közlünk, legyen az egy krimiszatíra, monológ vagy vers. Célunk, hogy műveink minél több emberhez eljussanak és minél többeket szórakoztassanak. Enjoy!_

Friss topikok

Címkék

1 (1) 2 (1) 3 (1) 5 (1) 6 (1) 7 (1) 8 (1) 9 (1) alapító (1) antal (1) automata (1) barátság (1) barnás (2) béla (3) béni (1) bölcsész (14) bölcsészettudományikar (12) busz (1) creative (14) crime (5) csapat (1) Cserhátiéva (12) dalma (3) dekódolás (13) detective (13) detektívregény (15) egyetemi (1) elindultunk (15) első (2) érdy (3) évi (4) fejezet (13) feri (2) gyilkosság (5) gyula (2) harmadik (3) Hászróbert (11) hatodik (1) hetedik (1) hétrőlhétre (13) horváth (1) ibolya (5) interjú (1) írás (13) iroda (5) irodalomtörténész (1) juhász (2) kalauz (5) kávé (3) kilencedik (1) klemm (2) koppány (4) kovács (3) kreatív (14) kreatívek (14) kreatívírás (14) krimi (13) kurzus (1) laci (1) lépésszámláló (3) letter (2) levél (2) lötty (2) második (4) nagy (1) nyolcadik (1) nyomozás (8) oktatás (12) osztály (5) ötödik (2) péter (4) phd (1) porta (6) portás (4) pszichológia (3) rita (6) sipos (1) szabolcs (3) szak (1) Szeged (13) Szegedi (12) szegedi (12) szerelem (1) sziba (1) Szilágyizsófia (6) szobor (3) szonja (10) takarítás (5) tanár (1) tanszék (6) tanulmányi (3) tél (9) temetés (2) tudományegyetem (12) üdv (13) üdvözlet (13) utca (5) vitéz (5) Címkefelhő