- Hogy ma reggel? Nem, teljesen megértem. Persze, ott leszek. Köszönöm! Viszonthallásra!

Rita letette a telefont. Az állatorvos hívta, átrakták az időpontját reggelre, mert délután a doktornak sürgős teendője akadt. Valami szülői értekezlet, amit a volt felesége eddig “elfelejtett” megemlíteni. Minden fontos páciensét átrakta reggelre. Egy maine coon-t azért csak nem mondok le - mondta - főleg Indiát. Rég láttam már azt a nárcisztikus pofáját! 

Rita igazán hálás volt a segítségért, hiszen a macskája volt a mindene. Lassan tíz éve nevelgette, úgy szerette, mintha a gyermeke lenne.  De ez az időpontváltozás kissé átrendezte a napját. Délután már nehezebb lesz olyan alkalmat találni, amikor Nyíry Elemér nem tartózkodik az irodájában, és Feritől sem lesz könnyű elkunyerálni a kulcsot. Majd csak eltereli valamivel a figyelmüket, India egészsége fontosabb.

Szegény macska nagyon furcsán viselkedett, amióta egyszer magával vitte az egyetemre. Be akarta mutatni Szonjának, de sajnos amíg a hivatalsegéd az egyik mosdót takarította, őfelsége pár órára elkóborolt. Amikor a gazdája megtalálta, már betegesnek tűnt. Rita egy darabig reménykedett, hogy csak megijedt a sok idegentől, ugyanis nem volt kifejezetten szociális lény. Csakhogy az idő telt, a macska meg nem gyógyult, úgyhogy itt volt az ideje szakemberhez fordulni.

Amint sorra került a rendelőben, mindent részletesen elmondott Iványi doktornak. India eltévedt az egyetemen, azóta nem eszik, ritkábban tisztálkodik, depressziós, és néha öklendezni is látta. Iványi bólogatott, és megtapogatta a maine coon hasát, a macska cserébe megrovóan meredt rá.

- Igen... Megehetett valamit, amit nem kellett volna. Csinálunk egy röntgent, és meglátjuk, mit tehetünk. Ne aggódjon, valószínűleg megoldható a dolog.

Indiát elvitték, Ritát pedig visszaküldték a váróterembe, amíg megjönnek az eredmények. A hivatalsegéd rettegett. Mivel ő takarította az egyetemet, voltak ötletei, miket nyelhetett le a cica, és a lehető legrosszabb lehetőségek játszódtak le a fejében. Elképzelése sem volt, hogyan élné túl, ha elveszítené Indiát.

Hamarosan megjöttek az eredmények, Iványi behívta, és megmutatta a képeket a számítógépen.

- Úgy néz ki, részleges bélelzáródása lehet. Egy rugót, és jó pár műanyagdarabot találtunk a hasában. Sajnos műteni kell.

 Rita a szája elé kapta a kezét, majdnem elsírta magát. Az orvos a kezeit tördelte.

- Tudom, hogy fél az altatástól, de higgye el, minimális a kockázat. Csak 0,05 százalékuk... - Rita felzokogott. Iványi idegesen vakargatta a fejét.

- Nézze… Ez nem teljesen szabályos eljárás, de ha gondolja, meg tudom csinálni akár most is. Sokan nem tudták megoldani az időpontváltást, úgyhogy van egy kis szabadidőm. Ha úgysem evett két napja, tulajdonképpen készen áll rá… Jobb, ha én csinálom, mint ha valami idegen, ugye? Ez megnyugtatná kicsit?

Rita tépelődött. Túl zaklatott volt a mérlegeléshez. Ez az egész olyan sebeket nyitott fel benne, amiket már régen beforrtnak vélt. Felszínre tört a fájdalom, amit akkor érzett, amikor elvetélt, vagy amikor kiderült, hogy nem lehet többé gyermeke, és Endre elhagyta. Annyit veszített már. És most India?

- Veszek tőle egy kis vért, addig nyugodtan gondolja át. - Iványi doktor zavartan megköszörülte a torkát, majd otthagyta Ritát.

- Végül bevállaltuk a műtétet - mesélte Rita másnap Szonjának. - Minden rendben ment. Még kicsit lábadozik a szentem, de láthatóan sokkal jobban van. Bocsánat, amiért el kellett halasztanunk a helyszínelést, vele kellett lennem egész nap.

- Ugyan, ne viccelj, ez természetes. Szegénykém. Nagyon ijesztő lehetett mindkettőtöknek.

- Igen, az volt. Viszont nem fogod elhinni, mit találtunk India gyomrában.

Szonja érdeklődve nézett fel a kávéjából. - Na, mit?

- Egy epipen alkatrészeit.

Az adminisztrátor majdnem félrenyelte a kávét.

- Teljesen ki is ment a fejemből, hogy a gyilkosság napján hagytam el a drágámat. Most már biztos, hogy valaki szándékosan emelte el az epipent, mert Zilahi-Nagyból sok mindent kinézek, de egy macskát biztos nem bántott volna. Különösen a saját kárára.

Szonja elgondolkodva bólogatott.

- De miért etette meg a gyilkos az epipent éppen egy maine coon macskával? Annak nyilván van gazdája, akkor pedig biztos meglesz az epipen. Nem jó rejtekhely - töprengett hangosan Rita.

- Talán pánikolt. Ezek szerint India nem sokkal a gyilkosság után kaphatta rajta. Gondolod, hogy felismerné az elkövetőt?

- Egy próbát megér. Mindenkit megismer, akitől enni kapott.

Szonja elmosolyodott.

- Akkor készüljetek fel lélekben. Amint India felépül, sétálni visszük.

Kép forrása: <a href='https://pngtree.com/so/white-page'>white page png from pngtree.com</a>